Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
18 Szabómihály Gizella szlovák politika alapját a demográfiai mutatók képezik. E területen az állami politika fő feladata a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kulturális és nyelvi identitásának a megőrzése, a társadalmi, kulturális és az oktatási rendszereken belül irányukban a diszkriminációmentesség biztosítása. ” Ez a megfogalmazás lényegében a szlovákiai kisebbségek jogainak alkotmányjogi megközelítéséből indul ki. Az alkotmány kisebbségi vonatkozásait elemző Ľ. Somorová (2000) szerint erre az alábbiak a jellemzőek: a kisebbségi jogok az alapvető emberi jogok szerves részét alkotják; a kisebbségi jogok két alapelvre épülnek, ezek egyrészt az állampolgárok egyenlőségének és a diszkriminációmentességnek (az alkotmány 12., ill. 33. cikke) (1. még Šutaj-Olejník 1998:285), másrészt pedig a sajátos kisebbségi jogok elismerésének az elve (az alkotmány 34. cikke). Az alkotmányban a kisebbségi jogok egyéni és állampolgári jogként fogalmazódnak meg, ezeket az alkotmány egyéb rendelkezéseivel (elsősorban az emberi és szabadságjogokra vonatkozó rendelkezésekkel) összhangban kell értelmezni és értékelni, e tekintetben tehát az alkotmány 34. cikke egyfajta lex speciálisnak tekinthető, mely „a pozitív diszkrimináció rendszerében bizonyos alkotmányos jogokat a kisebbségek irányában megerősít, pontosít, ill. nyelvi szempontú érvényesítésükre utal.’’ (Somorová 2000:109), hasonló véleményt fogalmaz meg L. Orosz is (Orosz 2004: 49). Meg kell azonban említeni, valójában arról van szó, hogy a szlovák alkotmányban expliciten fogalmazódnak meg azok a nyelvhasználati jogok, amelyek a többségieket implicit módon megilletik (1. Andrássy György 1998). A szlovák jogrend valójában nem ismeri el a tényleges pozitív diszkriminációt.15 A szlovák kisebbségpolitikai állásponttal kapcsolatban a másik megállapításunk az lehet, hogy a kisebbségi nyelvi jogokat elsősorban a kultúra és az oktatás terén tartja fontosnak biztosítani, hiszen ezeket nevesíti. Ez a megfogalmazás valójában jól illeszkedik az államnyelvvel kapcsolatban korábban elmondottakhoz: az államnyelv a társadalmat integráló, az állampolgárok közötti nyilvános (ezen belül a hivatalos) kapcsolattartás eszköze, a kisebbségi nyelv viszont az adott közösségen belüli kommunikáció eszköze, és elsősorban kulturális identitást kifejező, semmint az adott közösségen túlmutató tényleges kommunikatív funkciót betöltő eszköz. A kisebbségekkel szembeni szlovák nyelvpolitika egy másik fontos „pillére” az a megállapítás, hogy Szlovákia magas szinten biztosítja a kisebbségi jogokat, „standard” feletti kisebbségi jogai vannak a szlovákiai kisebbségeknek. Ezzel az értékeléssel azonban a kisebbségek számos képviselője nem ért egyet, és nem tartja kielégítőnek a kisebbségi nyelvhasználati jogok garantálásának és megvalósításának jelenlegi szintjét. Mivel a magyar pártok révén a politikai színtéren érezhető jelenléte csak a magyarságnak van, a bírálatokat a szlovák többség rendszerint a magyarság követelésének tartja, és a szlovák politikai körök szívesen hangoztatják, hogy a magyaroktól eltérően a többi kisebbség elégedett jelenlegi helyzetével. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy például a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának végrehajtásáról készített külügyminisztériumi jelentés első változatának megvitatásakor (2003 januárja) a kormány mellett működő kisebbségi tanács támogatta a Csáky Pál ember- és kisebbségjogi miniszterelnök-helyettes hivatala által kidolgozott szakvéleményt, amely szerint a Chartában vállalt kötelezettségek tényleges teljesítése érdekében módosítani kellene az államnyelvtörvényt, 10%-ra kellene csökkenteni a kisebb15. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az ún. diszkriminációellenes törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az esélyegyenlőség és az azonos bánásmód biztosításának érdekében „speciális kiegyenlítő intézkedések” alkalmazhatók, amelyek célja a „faji vagy etnikai származással összefüggő hátrányos megkülönböztetés megakadályozása”.
