Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
182 Sándor Anna bizonyos nyelvjárási jelenségeket vagy táj szavakat ma már hiába keresnénk a nyelvhasználatban, mert kihaltak az adott nyelvjárás állományából. De maguk a nyelvjárások léteznek, csak megváltoztak, s természetesen változnak ma is. Ez pedig azzal az általános nyelvészeti univerzáléval függ össze, hogy a nyelv s így a nyelvjárás is, amíg él, azaz beszélik, változik is. Ezt a változást, ha egy-egy jelenség eltűnik a nyelvjárásból, sokan a nyelvjárás pusztulásaként fogják föl, holott az még ha más jegyekkel is, de tovább létezik. Bár itt most nem célom a kérdés részletes kifejtése, de a fenti vélekedésből igaz az, hogy nemcsak bizonyos nyelvjárási jelenségek tűnnek el a nyelvjárásokból, hanem bizonyos beszédhelyzetekből is, mint pl. a nyilvános kommunikációs szituáció, egyre inkább kiszorul a nyelvjárás. Helyét e beszédhelyzetben többnyire a magyar köznyelv vagy kisebbségi körülmények között, így a mi esetünkben is, gyakran az államnyelv (a szlovák nyelv) veszi át. Ebben az esetben a nyelvjárások pragmatikai visszaszorulásáról beszélünk (1. Kiss 2001: 248). S ugyancsak nyelvjárásvesztés a következménye annak, hogy a magyar-szlovák nyelvcserén átesett közösségekben tájainkon a magyar nyelvvel együtt a magyar nyelvjárások is eltűnnek. A nyelvjárások helyzetének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül még egy további tényező sem: a nyelvjárásoknak a beszélők általi megítélése. A megítélés alapján ugyanis a beszélők tudatában nőhet vagy csökkenhet a nyelvjárások tekintélye. Ha pozitív a viszonyulásuk, vagyis presztízse van a nyelvjárásoknak, a beszélők nem szégyellik és nem is kerülik nyelvjárásukat, s ezáltal megerősödhet a nyelvjárások helyzete. Ha viszont negatív a viszonyulásuk, a beszélők szégyellik és kerülik a nyelvjárást, mert a megbélyegzettség, vagyis a stigma kedvezőtlenül hat a társadalmi lét minden összetevőjére, így a nyelvjárásokra is. A nyelvjárások iránti pozitív vagy negatív viszonyulás koronként, vidékenként, közösségekként és társadalmi rétegenként is eltérő erősségű lehet. Kisebbségi körülmények között a nyelvjárások stigmatizáltsága sokkal veszélyesebb, mint az anyaországban, mivel a megbélyegzett nyelvjárástól a beszélő igyekszik megszabadulni, ha másként nem megy, a szlovák nyelvváltáson keresztül. A mi esetünkben tehát a nyelvjárás megbélyegzése nem a magyar köznyelv elsajátítását, hanem a nyelvcserét gyorsít(hat)ja fel (vö. Kiss 1994: 75). Ezért a kérdésnek sokkal nagyobb figyelmet kell(ene) szentelnünk. Sokkal többet tehet(ne) a nyelvjárások iránti pozitív viszonyulás kialakításában az anyanyelvű iskola, a sajtó és a tömegtájékoztató eszközök is. A nyelvjárások ugyanis nem valamilyen felesleges vadhajtásai a nyelvnek, hanem mindennapi nyelvhasználatunkban, sőt azon túlmenően is, fontos szereppel, funkcióval bírnak. E funkciók lehetnek elsődlegesek és másodlagosak. A nyelvjárások további létezését leginkább az alábbi elsődleges funkciói biztosítják. Ilyen pl. a kommunikációs funkció, mely a kisebb-nagyobb beszélőközösségekben a társadalmi érintkezést biztosítja, a kognitív funkció, melyben a nyelvjárás a világ megismerésének és a gondolatközlésnek fontos eszköze. De globalizálódó világunkban nem lebecsülendő a nyelvjárásoknak az a szerepe sem, mely által az identitást, a regionális hovatartozást fejezi ki, hiszen napjainkban gyakran ez az egyetlen kifejezőeszköze és szimbóluma a regionális hovatartozásnak s a kisebb közösségek együvé tartozásának. Napjainkban ugyanis a népviselet megszűnésével, a hagyományos népi ételek és szórakozási módok kiszorulásával az uniformizált öltözködési, táplálkozási és szórakozási szokások nem teszik lehetővé a kisebb közösségek, régiók önazonosságának kifejezését. Némi reménykedésre ad okot az a jelenség, hogy lassanként kezdik felfedezni tájainkon is a helyi kultúráknak s velük együtt a nyelvjárásoknak mint a regionális kultúrák hordozóinak fontos szerepét a regionális azonosságtudat megerősítésében (vö. Kiss 2001: 49-51). Másodlagos funkciókat a nyelvjárások az alábbi területeken tölthetnek be: 1. A köznyelv
