Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Nyelviváltozó-típusok a magyar nyelv szlovákiai változataiban 117 van szó), mellette pedig olyan tárgyaknak a neve állhat csupán, amelyek kulccsal zárhatók, pl. szoba, szekrény, ajtó, lakat stb. Ami a szókészlettani változókat illeti, ezek még inkább csupán saját magukat „képviselik”, pl. (úszó)medence : bazén. Az ilyeneket egyedi változók-nak nevezhetjük. A „nyitott változó”, „kötött változó”, „egyedi változó” kategóriák valójában elvonások; az egyes konkrét változók a teljesen nyitott és a kétségkívül egyedi változók által határolt kontinuum valamely pontján helyezkednek el. 5.3. A típusváltozók is elvonások lévén, a konkrét közlésekben nem ezekkel, hanem konkrét változókkal, ún. változópéldányok-kai találkozunk. Amikor például a házban : házba változóról beszélünk, a ház itt a magyar névszók kategóriáját reprezentálja; a konkrét közlésekben a házban és házba formákon kívül számtalan mással találkozunk, pl. kertben : kertbe, végeredményben : végeredménybe stb. A vonzatúk mint egyedi változók esetében is világos a különbség az „egyedi változó” és a „változópéldány” között. A vminek a kulcsa : kulcs vmihez : kulcs vmitől egyedi változó nagyszámú konkrét változatban valósulhat meg, pl. a szoba kulcsa : kulcs a szobához : kulcs a szobától, ennek a szobának a kulcsa : kulcs ehhez a szobához : kulcs ettől a szobától, a páncélszekrény kulcsa : kulcs a páncélszekrényhez : kulcs a páncélszekrénytől stb. A szókészlettani változók esetében az „egyedi változó” és a „változópéldány” fogalma nagyon közel áll egymáshoz: az erkély és a balkon lexémák egyedi változót alkotnak, s ezek az elemző számára konkrét változópéldányokként jelennek meg. 6. A VÁLTOZÓK TÍPUSAI ELSŐ-, ILLETVE MÁSODNYELVI ÖSSZEFÜGGÉSEIK SZEMPONTJÁBÓL Első-, ill. másodnyelvi összefüggéseik alapján a változóknak négy nagy csoportját különíthetjük el a következő elhatároló szempontok érvényesítésével: (a) a változónak mindkét8 * 10 változata használatos-e Magyarországon, vagy az egyik csak Szlovákiában él; (b) ha a változó mindkét változata él Magyarországon is, van-e közülük valamelyiknek párhuzama a szlovák nyelv egynyelvű változataiban (eltérő hangtestű, de hasonló jelentésü/funkciójú, azaz homológ, vagy pedig hasonló hangtestű és egyben hasonló jelentésü/funkciójú, azaz analóg elem); (c) amennyiben a két nyelvi forma csak Szlo - vákiában alkot változót (azaz ott azonos a jelentése), megvan-e (más jelentésben) Magyarországon mindkettő, vagy csak az egyik, ill. ez utóbbi esetben a Magyarországon nem élő változat rendelkezik-e valamiféle párhuzammal a magyar nyelv egynyelvű változataiban, vagyis mennyire illik bele nyelvünk egynyelvű változatainak nyelv-, illetve szókészlettani rendszerébe. 6.1. A fenti szempontok alapján kialakított első csoportba azokat a nyelvi jelenségeket soroltuk, amelyek mind Szlovákiában, mind Magyarországon (sőt valószínűleg az egész magyar nyelvterületen) nyelvi változók, s egyik változatuknak sincs közvetlen párhuzama a szlovák nyelv egynyelvű változataiban. E típusra mint E változók-ra (egyetemes magyar változók) utalunk. Jó részük ún. nyelvhelyességi és/vagy stilisztikai kérdésnek számít, pl. a -banZ-ben és a -ba/-be váltakozása inessivusi jelentésben (házban van: házba van)\ az ikes igék személyragozott formái egyes szám 1. személyében kijelen8. Az egyszerűbb fogalmazás kedvéért a következőkben kétváltozatú változókról fogunk beszélni. Megállapításaink azonban természetesen - mutatis mutandis - a többváltozatú változókra is érvényesek. Ezenkívül megjegyezzük, hogy mindaz, amit Szlovákia és Magyarország viszonylatában megállapítunk, valószínűleg megfogalmazható volna a magyar nyelv valamennyi Kárpát-medencei részleges központja és Magyarország viszonylatában is. (A fogalomra 1. a 10. jegyzetet!)