Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 67 aki rengeteget tett a néprajzi gyűjtemény kiépítéséért. A múzeum kezdetben, mint annyi más hasonló intézmény az országban, helyiséggondokkal küszködött, ami lényegében csak akkor oldódott meg, amikor 1970-ben megkapta a Kondé Miklós váradi püspök által a 18. században épített Sárga kastélyt. Már ezt megelőzően is rendeztek időszaki néprajzi kiállításokat a múzeum gyűjteményéből (az elsőt a dióspatonyi iskolában 1965 júniusában, majd Dunaszerdahelyen „a marxista-leninista esti egyetem nagy előadótermében” Csallóköz a régiségek tükrében címen 1967 novemberében). A Sárga kastély javítási munkálatainak a befejezése után adták át az első „állandó” jellegű néprajzi kiállítást, amelyet azonban 1973-ban már át is kellett szervezni. Az új expozíció 1978-ig fogadhatta a látogatókat, amikor is az egészet ismét lebontották és átszervezték. A régiből a csallóközi parasztkonyhát és -szobát, az aranymosást és a szövés-fonást bemutató részleteket hagyták meg, s az egészet népművészeti műalkotásokkal, valamint a céhemlékeket bemutató darabokkal egészítették ki. A Csallóközi Múzeum az intézmény fő épületében rendezett állandó és szinte megszámlálhatatlan időszaki kiállítások rendezése mellett szakmai-módszertani segítséget is nyújtott a járás területén létrejött tájházak, állandó néprajzi kiállítások létrehozásánál is (Alistál, Bős, Nagymegyer, Nyékvárkony stb.). Az 1976-ban Somorján megnyitott Városi Honismereti Ház 1982-től a múzeum kihelyezett részlegeként működik és állandó kiállításán Somorja és környéke hagyományos gazdálkodását, a halászatot, aranymosást, valamint a régi céhes világ emlékeit láthatják az érdeklődők. Néhány korábbi hírlapi cikket leszámítva (pl. Mórocz 1967), lényegében mindennemű előzmény nélkül, 1969-ben jött létre a Galántai Járási Honismereti Múzeum. Már 1970 májusában létrehoztak egy néprajzi kiállítást, amely a Városi Művelődési Központ helyiségeiben nyert elhelyezést, és a korabeli források szerint nagy visszhangot váltott ki. Miután a múzeum 1971-ben tulajdonába vehette a város egyik legszebb műemlékét, az Esterházy-féle neogótikus kastélyt, további rendezvényeit, kiállításait ott valósíthatta meg. Itt nyitották meg első expozícióját is, amelyet azonban 1975-ben lebontottak, s lényegében csak 1977 végén adták át ismét a nagyközönségnek, vélhetőleg kizárólag munkásmozgalmi és párttörténeti tematikával. Csak néhány évvel később, Szanyi Mária tevékenységének köszönhetően készült el az állandó néprajzi kiállítás, amelyben a népi kerámia dominált. Közben természetesen egy sor időszaki tárlatot is rendeztek, úgy tűnik, hogy zömében politikai töltetésüeket, de azért néprajzi is akadt köztük (mint például az 1981- ben rendezett Népi kerámia vagy az 1984-ben bemutatott, a Kender feldolgozása a Galántai járásban címűek). 1986-ban a kastély tatarozási munkálatai miatt a múzeum épületét bezárták, az állandó kiállítást lebontották. A dél-szlovákiai múzeumok közül talán a galántai volt az, amely a legtöbb kihelyezett állandó néprajzi kiállítást, tájházat hozta létre a járás területén. 1979-ben nyitották meg a vágsellyei tájházat, 1981-ben Nemeskosúton rendeztek be egy munkásmozgalmi emlékházat, amelynek azonban bőséges néprajzi anyaga is volt. Egy esztendővel később adták át rendeltetésének a tallósi Maticza-malmot mint népi- és technikai műemléket. 1984-ben Taksonyban nyílott meg, szintén műemlék épületben a helyi magyar lakosság és a Magyarországról áttelepült szlovákok lakáskultúráját reprezentáló kiállítás. A fentiekben a dél-szlovákiai múzeumok kiállítási tevékenységéből csak azokra a rendezvényekre hivatkoztam (tudatában vagyok: korántsem hiánytalanul), amelyeket saját gyűjteményük felhasználásával valósítottak meg. Ezenkívül természetesen rengeteg vándorkiállítást is bemutattak szűkebb pátriájuk lakosságának (főleg a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeum Néprajzi Intézetének anyagából). A felsorolt intézmények saját anyagukat másutt is bemutatták (így például az érsekújvári múzeum a dél-morvaországi Znojmóban, a komáromi a csehországi Blanskóban és így tovább).
