Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 41 keretei között létrejött, pozsonyi székhellyel A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézettel karöltve 2003-ban létrehozta a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégiumot, amelynek célja a hazai magyar jellegű muzeológiai intézmények tevékenységének az összehangolása. Munkájában tizenegy múzeum huszonkét szakembere kapcsolódik be. Ugyanebben az évben rendezték meg először a Musaeum Hungaricum című tanácskozást, amely (azóta évente) a honi magyar muzeológia elméleti-módszertani hátterét kívánja megteremteni (vö. Danter 2006b). Az egyes összejöveteleken elhangzott (és írásban is elkészült) előadások folyamatosan jelennek meg a Musaeum Hungaricum című kiadványsorozatban, párhuzamos kiadásban magyarul és szlovákul is (Danter szerk. 2006; Danterová szerk. 2006; Danter szerk. 2008; Danterová szerk. 2008). Magáról a muzeológiáról egy későbbi fejezetben még szó lesz, csak mint az elméleti-módszertani sokszínűség kifejeződésének példájaként említem itt meg a 2002-ben Rimaszombatban megalapított Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei elnevezésű egyházi muzeológiai intézményt (vö. B. Kovács 2002b).29 3.3. Korszakok Minden tudománytörténeti áttekintés egyik alapvető problémája a periodizáció. Igaz, hogy az általános történeti korszakolás nem minden esetben esik egybe az adott tudományszak belső fejlődésével, tagolódásával, ám a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság esetében, amint azt az alábbiakban látni fogjuk, többékevésbé mégis ez a helyzet. 3.3.1. 1918-1938 Bár a néprajzi kutatás megvalósulásának egyes színtereit rendkívül nehéz szétválasztani, a jobb áttekinthetőség kedvéért mégis célszerűnek látszik, ha a továbbiakban külön számolok be a néprajzi muzeológia alakulásáról, majd az ifjúsági mozgalmak keretei közt zajló néprajzi munkáról, s végezetül néhány sajtóterméken keresztül megkísérlem a korabeli szlovákiai magyar néprajzi írásbeliséget is elemezni. 3.3.1.1. Múzeumok, néprajzi muzeológia A szlovákiai muzeológia történetére vonatkozóan, minden vázlatszerűsége ellenére, Milan Rybecký munkája szolgálhat számunkra is vezérfonalul (Rybecký 1983). Annak ellenére, hogy a szlovákiai magyar muzeológia30 történetére vonatkozóan már számos részlettanulmány, vázlatos áttekintés napvilágot látott, az alábbi összefoglalás mégsem léphet fel a „teljesség igényével”, hiszen a most vizsgálandó múzeumokról rendelkezésünkre álló ismeretek még így is rendkívül hézagosak, a feldolgozatlan és nagyrészt rendezetlen archívumok, valamint bizonyos magángyűjtemények ilyen szempontú elemzése minden bizonnyal árnyalja majd a képet.31 A fentiekben már utaltam rá, hogy az egykori Felső-Magyarországon a 19. század végi múzeumalapítási láz igen kedvező talajra talált. Ennek köszönhetően Szlovákia területén 1918- ban 24 múzeum volt, amely szám a két világ-29. Megjegyzendő, hogy a Gömörország 2002. évi harmadik, tematikus száma a honi magyar muzeológia, illetve muzeológiai érdekeltségű, jellegű intézmények bemutatására vállalkozott (némely tanulmányára a megfelelő helyen külön is hivatkozom majd). 30. „Szlovákiai magyar muzeológia” mint önálló tudományos diszciplína nem létezik természetesen, s a terminust magam is csak az egyszerűség kedvéért alkalmazom. Alapvetően a szlovákiai magyar nyelvterületen működő múzeumok tevékenységét értem alatta. 31. Résztanulmányok születtek és születnek is folyamatosan, de egy áttekintő elemzés még várat magára. Lásd például a Musaeum Hungaricum tanácskozássorozat keretében elhangzott (részben a hasonnevű konferenciakötetekben nyomtatásban is megjelent) előadásokat, valamint a pozsonyi A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma évkönyveit.
