Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Felső-Bodrogköz 399 Szent Vendel szobrának maradványa. Bés (Liszka József felv. 2004) először asszony lép a házba, az szerencsétlenséget jelent a család számára az előtte álló esztendőben. Leginkább siheder fiúk jártak, főleg a rokonsághoz boldog új esztendőt kívánni. A farsangi időszaknak itt is az utolsó napjai voltak a legmozgalmasabbak. Ekkoriban bálokat rendeztek, illetve húshagyókedden a nagytárkányi legények este, nagy zajt csapva járták az utcákat: kongóztak. A lármát különféle fémtárgyak (fedők, csengők, kolompok) csapkodásával, rázásával érték el. Úgy mondták, hogy „kikongatták azt, aki nem ment férjhez”. A férjhez nem ment leányok háza előtt megálltak és kiabálták: Húshagyó, itt maradt az eladó! Húshagyó, a vénlyányok eladó! Erre a leány a házból olykor visszakiáltotta: Emelj tőkét, szakadj meg! Mér nem házasodtál meg! 8.3.2.4. Népszokás Mind a jeles napi, mind az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásokat alapvetően az utóbbi néhány évtized kutatási eredményei alapján ismerjük. Ezen ismereteink azonban meglehetősen foghíjasak: egy-két településen történt mélyfúráson, illetve néhány kiemelt jelenség (pl. temetkezési szokások) vizsgálatán nyugszik (Helmeczy 1986; L. Juhász 2006b; Sz. Tóth 2006; Viga 1993b; Viga 1996 stb.). *** A többnemzetiségű és többvallású Felső- Bodrogköz népszokásait az évszázados együttélésből fakadó kölcsönhatások révén meghatározta ez az etnikai és felekezeti sokszínűség. Bizonyos szokáselemek vándorlásának ugyanúgy tanúi lehetünk, mint annak, amikor egyegy kisebb közösség nyelvet váltva őrzi meg korábbi szokásainak legalábbis egy részét. Az újévi köszöntő itt is férfiműfaj volt, a hiedelem ugyanis azt tartotta, hogy ha Újév napján Az Ung-vidéki Luca-hordáshoz hasonló szokás emlékfoszlányai élnek Nagytárkányban, ám szintén húshagyókeddhez társítva. A legények egy rossz edénybe, csuporba hamut raktak, majd azt oda vágták a ház küszöbéhez (Sz. Tóth 2006, 400—401 ). A térségben is ismertek a sokszor cikornyás, a református kollégiumi költészetre viszszavezethető névnapi köszöntőversek. Főleg a Jánosokat, Istvánokat, Andrásokat, Józsefeket köszöntötték, emlékezet szerint nőket sosem. Az alábbi, 1913-ban lejegyzett köszöntőt József-napkor mondták el a ünnepeiteknek: Mostan én is tettem kezemet pennára: Szép verseket írni Szent József napjára. De ekkor óhajtám: vidám hajnalára Áldást mondok neki vigadozására. Ma van lm az a nap, hogy szíved örüljön, Búba merült napod újra kiderüljön. Kívánságom József: az Isten éltessen, Végre a mennyekben megdicsőíttessen! Élj számos esztendőt, szépen tündöklőket,
