Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
394 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Elkámpeszolt - szegény sőre! Nyelvét ki is ölté ottan; Nézi a sok bölcs legottan, »Mán kanyarit!« ... elkiáltják... »Bizony, kanyarit! - ti marhák« - Kiált öreg papjok hátúi. Am azért, ha van lakoma, S im-ámmal eszik a koma: Bodrogközön szálló ige. Századokon, ízről-ízre: »Akkor nyámmogj, komám, ha nincs; Előtted van ne kanyaríts!« (Berecz 1901, 52-54) Csonka torony áll Géresbe ’, hogy nem épül újra, ennek oka vagyon, mert várják a jó esőt nagyon. Összeült a kupaktanács, előtte bor, fonott kalács, Kacsatalpu Petykó János, kinél a szó nem hiányos, felül büszkén, előadja, hallgat mind a falu nagyja. Toronytetőn levő füvet, lekaszálni úgysem lehet, község-bika ha leeszi, község-bika hasznát veszi.- Vivát! — kiált valamennyi- De hogy mén a Göndör enni? Mondta Petykó: - Ahogy lehet! Adjatok egy jó kötelet! (Mikor húzzák fel látják, hogy a bika kinyújtja a nyelvét.)- Vivát, Sógor! Már kanyarét!- Bizony kanyarét, ti marhák, kiáltja a papjuk hátul, hisz megfúlt a felhúzástul! (Cigánd: Viga 1996, 180) Ezeknek a rátótiádáknak oly gazdag a repertoárja, hogy a „hagyományos”, közismert történeteken túlmenően mai - egyébként ugyancsak szélesebb térségben ismert, s inkább már a vicc műfajához közelítő - tréfák is akadnak köztük. A géresiek Miskolcra mentek közösen, a színházba. Késve érkeztek, éppen a helyükre igyekeztek, mikor a színdarabban szereplő kérdezte:- Kik vagytok, honnan jöttetek? Akkor felállt a géresi polgármester:- Kisgéresiek vagyunk, elromlott a buszunk, azért késtünk. (Viga 1996, 182. Vő. Liszka 2008) Az Ung-vidékhez hasonlóan az epikus és lírai népköltészetet itt is csak hézagosán ismerjük. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt régi stílusú balladák közül népszerű a szégyenbe esett lány balladája. Én kedves leányom, Hanvadi Boriska, Szoknyád kurtábbodik, mi ennek az oka? Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta, Verje meg az Isten, hogy így elrontotta! Szabó is jól szabta, varró is jól varrta, Valid be, leányom, valid be, más ennek az oka. Mi tűrés-tagadás, be kell hát vallani, Nem varró a hibás, csak Gyöngyvári úrfi. Hanvadi Boriskát tömlöcbe vessétek, Liliom két karját bilincsbe verjétek! Tizenhárom napig ne legyen étele, Tizennegyediken vétessék a feje! Anyám, édesanyám, engedje az egyet, Gyöngyvári úrfinak írhassak levelet! Repül már a levél, hollómadár viszi, Gyöngyvári úrfinak asztalára ejti. Jó napot, jó napot, kedves öreganya, Hol van a leánya, Hanvadi Boriska? Kiment a kiskertbe gyöngyvirágot szedni, Gyöngyvári úrjinak avval kedveskedni. Nincsen a kiskertbe, mán ott is bejártam, Hol van a leánya, Hanvadi Boriska? Mi tűrés-tagadás, be kell hát vallani, Benn van a szobában, megvetett pamlagon.
