Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Felső-Bodrogköz 395 Bemegy a vőlegény, nyúl a kebeljébe, Kiveszi a nagykést, szúrja a szívébe. Vérem a véreddel egy patakba folyjon, Testem a testeddel egy sírba nyugodjon! Engem temessenek a templom szélibe, Hanvadi Boriskát meg a közepibe. (Kisgéres: Nagy G. 2000, 265-266) A népdalok között dominálnak a szerelmi, lakodalmi és katonadalok, valamint jelentős szerepük van az amerikás daloknak is (vö. Ág 1999a; Nagy G. 2000, 265-283). Amerika nékem nem szülött hazám, Mert nem nevelt benne az édesanyám. A nagy tenger könnyes körül keríti, A szivemet a nagy bánat gyötöri. Atkozott légy Amerika örökre, Csak még egyszer kijöhettem belőle. Átkozott légy Amerika örökre, Csak még egyszer kijöhettem belőle. (Nagytárkány: Ág 1999a, 121) 8.3.2.2. Népi hitvilág A néphit helyi megnyilvánulásainak célirányos kutatása még nem történt ugyan meg, ám több adatgyűjtés (népköltészet, jeles napi szokások, halottkultusz stb.) vizsgálata során egy csomó néphitadat is előkerült. Ezek a publikációk jó szolgálatot nyújtottak az alábbi áttekintés megszövegezésekor (Helmeczy 1986; L. Juhász 2006b; Magyar 2009; Sz. Tóth 2006; Viga 1996, 267-300). *** A térség hiedelemanyagában (a magyar és általában az európai hagyománynak megfelelően) a természetfeletti erővel felruházott személyek, elsősorban a boszorkányok játsszák a legfontosabb szerepet. A boszorkányság elsajátítására, a boszorkányok felismerésére és a boszorkányoknak főleg az állatok, kisebb mértékben az emberek ellen elkövetett praktikáira vonatkozóan még ma is gyűjthetőek történetek (vö. Viga 1996, 278-291). Ezek egy részében az emberek még ma is hisznek! Vettünk eccer egy tehenet. Jó tehen vót. Meggyőződtünk rulla, mer láttuk, hogy a gazdájánál sok tejet adott. Mikor megfejték, hagyta magát fejni, osztón úgy állt, mint a kezes bárány. Mikor hazahoztuk, hát egy vénasszony, akinek olyan vót a hire, hogy boszorkány, odagyütt, körüljárta a tehenet, oszt bal keze fonákjával háromszor megsimogatta a hátát. De az öregasszony nem szólt hozzánk egy szót se. Akkor se, mikor odagyütt, meg akkor se, mikor megsimogatta a tehenet. Oszt egy szó nélkül ment el is. Bevittük az ólba a tehenet, osztón bekötöttük. Vagy három napig nem vót a tehennel semmi baj. Szépen adott tejet, fejés közben meg úgy állt, mint a kezes bárány. Három nap múlva azonban a tehen megbolondult. Rúgott, harapott, megközelíteni nem lehetett. Mikor meg gúzsba kötöttük, hogy meg tugygyuk fejni, hát az istennek se lehetett egy csepp tejet se kifejni a tőgyébül. Elmentünk hát a tehen régi gazdájához, oszt ellmondtuk, hogy mi van a tehennel. Kérdezi az ember, hogy mikor hazahoztuk, hát ki vót ott a tehen mellett, ki nézte meg? Mondtuk osztán neki, hogy ki gyütt oda. Mondtuk neki, hogy az az asszony háromszor körülment a tehenen, oszt megsimogatta.- No, akkor vége a tehennek, mer azaz asszony megrontotta! - mondta az ember, a korábbi gazdája. El is kellett osztán adni a tehenet a mészárosnak, mer nem boldogultunk vele többet. (Kisgéres: Magyar 2009, 115-116) A boszorkányok felismerésének legelterjedtebb eljárása itt is a Luca-szék készítése. Ezt számtalan, a térségben lejegyzett hiedelemmonda is tanúsítja. Az éjféli misén a Luca-székre állva fel lehetett ismerni a falu boszorkányait, mégpedig arról, hogy ördög képük volt és hatalmas szarvaik. Mikor fiatal voltam, akkor még csináltunk Luca-széket. Én nem csináltam, de volt cimborám, aki csinált.
