Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
316 IV. A népi kultúra táj i-történeti tagolódása országi gyáripar konfekciói kerültek. Az utolsó tugári magyar szabó ősi palóc-magyar díszitőmintái régen használatlanul hevernek a pantos, vásáros nagyláda fenekén. A láda sem került kocsira mindjárt évtizedek óta. Hosszú rudakon a csizmadiák még kiviszik portékáikat a templom elébe, de elhervadt a forgalmuk. A Bat'a-cipő szokványossá vált üvegcsarnoka fogadja magába a vevőket... (Darkó 1938, 207-208) Palóc menyecske ( Vasárnapi Újság 1857.2.16.) A gazdaságban, kereskedelmi hálózatban, piackörzetben bekövetkezett változások (láthatjuk, ezek a 19—20. század fordulóján megkezdődtek, majd a 20. század különböző impériumváltásai nyomán folytatódtak), szóval ezek a gazdasági változások az egész népi/populáris kultúrát is formálták, részben-egészében átalakították. így volt ez a viselet vonatkozásában is. Méry Margit azon a területen, amit jelenleg palócos jellegű térségnek gondolunk, tizenegy viseleti csoportot különböztet meg: ebből nyolcat az Ipoly völgyében (ezek rendesen 5-7 településből álló csoportok, amelyek közül néhány a mai Magyarország területére is átnyúlik), majd további hármat a Medvesalján, a Csermosnya és a Bódva völgyében (további részletekkel lásd: Méry 2002, 158-192). Az persze már egy következő kérdés, hogy ezek a 20. század utolsó harmadában rögzített viselettípusok milyen mély történeti gyökérnek. 6.3.1.4. Közlekedés, szállítás Míg az állati igaerő hasznosítása vonatkozásában a közlekedésről és szállításról inkább a gömöri és tornai térségből rendelkezünk, elsősorban Paládi-Kovács Attilának köszönhetően, lényegében a 20. század első felére vonatkozó pontos és alapos leírásokkal (Paládi-Kovács 1973b; Paládi-Kovács 1973c), ugyanennek az időszaknak a vonatkozásában szinte kiegyenlített képpel rendelkezünk az egész vizsgált terület emberi erővel történő teherhordásáról (Gunda 1978; Gunda 1993; Liszka 1994g; Paládi-Kovács 1973a; Paládi-Kovács 1976; Paríková 1979; Paríková 1982). A továbbiakban ezek és saját, honti, gömöri (Balog-, Rima- és Csennosnya-völgyi, valamint kecsői, pelsőcardói és rudnai), továbbá Bódva-völgyi kutatási tapasztalataim alapján kísérlem meg összefoglalni a témáról tudni érdemeseket. *** Az állati igaerő hasznosításával különféle kocsi- és szekértipusokat használtak a térségben. A legelterjedtebbek az egyenes oldalú, könnyű szekerek voltak. A különféle erdei munkákra szakosodott falvakban speciális kocsitípusokat is kialakítottak. Ilyen volt a rudnaiak használatában a vasérc szállítására alkalmas kosolyó. Ez a szomszédos szlovák településekről került be Rudnára. Az oldaldeszkáit négy rakonca tartotta és erős vasalása alkalmassá
