Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 311 hány példa: Licén 1760-ban 47 fazekas működött, míg Rimaszombatban a 19. század végén 150 fazekas dolgozott és 50-60 fazekaskemence állt a Rima partján (Kresz 1960, 307). Deresken a 20. század elején csaknem félszáz fazekast lehetett összeszámlálni (Szalay-Ujváry 1982, 107-108). A gömöri fazekastermékek jellemzője nem díszítményeikben rejlett, hanem tüzállóságukban, ami a térségben kitermelhető agyag minőségének volt köszönhető. A főzőedényeknek két alapformája ismeretes: az egyik, régiesebb, minden bizonnyal középkori előzményekre visszavezethető forma szűk szájú, hasas, keskeny fenekű, belül mázas edény, míg a másik, a takaréktűzhelyek elterjedésével kialakult szélesebb szájú, széles fenekű, kívül-belül mázas edény (Domanovszky 1981, I: 191). Szalay Emőke és Ujváry Zoltán két gömöri település, Deresk és Lévárt fazekasainak munkafolyamatát, az általuk készített termékeket, azok értékesítését is vizsgálta. Munkájukból kiderül, hogy a mesterség általában családokon belül hagyományozódott („ha valaki beházasodott egy fazekascsaládba, s ha nem tudta, akkor meg kellett tanulnia a mesterséget”), bizonyos munkafolyamatokba, a mesteren és a családtagokon kívül akár többen, négyen-hatan társas munkába is összeálltak (pl. a nehéz munkának számító, az agyag nyerésére szolgáló gödörásás). A dereskiek a cserépedényeken kívül foglalkoztak tetőfedő cserepek (sendet) készítésével is. A faluban a 19. században még minden háznál készítettek tetőfedő cserepet. Voltak mesterek, akik csak ezzel foglalkoztak, mások csak a nyári időszakban, mivel télen a cserépedények gyártásával voltak elfoglalva. A 19. században a dereski sendet messze földön híres tetőfedő volt. Vele fedték a környező települések kúriáit, a gazdagabb parasztok lakóházait és persze a fazekasok saját épületeiket is. A század második felében a cserépgyárak egyre fokozódó termelésével a dereski tetőfedő cserép készítése hanyatlásnak indult (Szalay-Ujváry 1982). Szanyi Mária egy dolgozatában a mellétéi fazekasok technológiájáról és termékeiről számolt be. Úgy tűnik, hogy a fazekasság kezdetei itt legfeljebb a 19. század végéig nyúlnak vissza és - bár szinte minden edényfajtát készítettek, a lagzis fazék kivételével - elsősorban tejescsupraikról voltak híresek a mellétéi fazekasok (Szanyi 1977a; Szalay-Ujváry 1982, 110-111). A gömöri népi kerámia egyik jellegzetes, funkcionálisan a lakodalmi szokáskörben helyet kapó, általában művészi kivitelezésű tárgytípusa, az ember alakú hérészes korsó szimbolikájában a funkciónak megfelelő elemek dominálnak (Kresz 1971, 17-26. Vö. Kresz 1991, 115-116. kép). Hórószes korsó. Rimaszombat (B. Kovács István felv. 2009)
