Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 281 Statuának mink, és az Helységünk lakossai mindenkor Pártfogói leszünk, kötelezvén magunkat, hogy akár melly igazítás vagy ujjítás szükséges válna, annak minden hátráltatás nélkül vígben vitelire. Melynek állandó elhitelire adjuk ezen bizonyító írásunkat hellységünk petséttyével kezeink alá írásával meg erősítve. Kolonyon 8-a Marc 1828... (Sándor 1996, 74) A processzióra általában a mise vagy a litánia után került sor. A templom előtt összeállt menetet a hegybíró vezette, aki után a pap ment, majd a hívők. Az Orbánkánál a pap a szent közbenjárását kérte a szőlő megóvása érdekében. Sok helyütt fölvirágozták Szent Orbán szobrát, de olyan is volt, hogy virág helyett pár szem cseresznyét tettek Orbánka kezébe. Az asszonyok a megáldott szőlő leveléből lecsíptek egyet és imakönyvükben szentelményként őrizték. Európa-szerte elterjedt szokás, hogy Szent Orbán szobrát jó termés esetén föl virágozták, ám ha kár érte a szőlőt (fagy, jégverés), akkor valamilyen módon „megbüntették” Orbánt. Madar Ilona idézi ehhez kapcsolódóan egy pogrányi adatközlőjét: „Egyszer a jég elverte a szőlőt, és egy tökéletlen ember rákiabált Orbánkára, még a hátát is megverte egy husánggal, hogy minek néz a falu felé, nézzen ő a szőlő felé, arra van dolga!” (Madar 1989, 121-122). 5.3.2.4. Népszokás A Zoborvidék népi kultúrájának ez a szakkutatás számára legismertebb szelete. Az első közlemények (még a 19. század közepéről) is erre vonatkoznak. Gondoljunk csak Kelecsényi József publikációira a koloni népszokásokról (Kelecsényi 1854), amelyeket nemsokára továbbiak követtek (Atovich 1900; Kodály 1909; Kodály 1913). Majd a két világháború közti időszakból Manga János és Putz Éva kutatási eredményeit kell kiemelni (Manga 1940a; Manga 1942; Manga 1943b; Putz 1943; Putz 1993). A második világháború után sem lankadt a kutatási kedv, s miközben a korábbi kutatási eredmények magát a kutatott jelenséget is fenntartották és befolyásolták, a közösségeket azok megőrzésére, felújítására inspirálták, az újabb kutatók gyakran ezeket a felújított jelenségeket rögzítették ismét mint gyöngyszemként megőrzendő archaikumokat. A jeles napi szokások gyűjtése, rögzítése terén Jókai Mária tevékenységét kell Fából faragott út menti feszület Arma Christi szimbólumokkal. Menyhe (Liszka József felv. 2001)
