Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
II. KUTATASTORTENET 1. BEVEZETÉS Mivel az egyetemes magyar néprajzi kutatások történetéről született már jó néhány résztanulmány, összegzés (főleg: Kosa 1989a; Kosa 1989b; Kosa 2001a, mindhárom további bőséges irodalommal), a szlovák néprajz történetének is vannak részeredményei, illetve összegzései (Hlôšková 2009; Kaľavský 1999; Leščák 1996; Michálek 1998; Urbancová 1970; Urbancová 1987), sőt magamnak több alkalommal is módom nyílott a szlovákiai magyar néprajzi érdeklődés alakulásáról és a kutatások eredményeiről számot adnom (főleg Liszka 1990a; Liszka 1992a; Liszka 1994c; Liszka 1998a; Liszka 2000c; Liszka 2003c; Liszka 2004d; Liszka 2006e; Liszka 2009e), jelen összegzés alapvetően új dokumentumokra nem támaszkodik (ha mégis, ott arra külön utalok). Tudatában vagyok annak, hogy tudománytörténetet több nézőpontból, más-más jelenségek, irányzatok előtérbe helyezésével vagy háttérbe szorításával különféleképpen lehet és egyszer talán kell is írni (vö. Lozoviuk 2008; Lozoviuk-Moser szerk. 2005; Walgenbach 2010). Jelen áttekintés nem vállalkozhat az eddigi magyar tudománytörténeti gyakoriét felülírására, csupán a tudománytörténeti eredményeket, Niedermüller Péter szavaival „a régi kerékvágásban” tekinti át (vö. Niedermüller 2001). Az eredmények eddigi ismereteink szerinti, a megszokotthoz képest - hitem szerinti - talán valamivel árnyaltabb összefoglalására vállalkozik. Mivel zömében ismert (vagy ismerhető) folyamatokat mutatok be (amelyek a fentebb hivatkozott tudománytörténeti munkákban megtalálhatóak), általában külön csak az újabb eredményekre s azon szerzőkre hivatkozom, akiktől szó szerinti idézetet közlök. A kötetet záró irodalomjegyzék viszont az alább idézetteknél jóval több, a térségre vonatkozó tudomány- és kutatástörténeti munka bibliográfiai adatait is tartalmazza. 2. AZ ELŐZMÉNYEK 1918-IG A magyar néprajzi tevékenység első korszaka, talán véletlenszerűen, talán nem,16 több kapcsolódási pontban is érintkezik az akkori Felső- Magyarország szellemi életével, így az ébredező szlovák néprajzi érdeklődéssel is. Amint Európában mindenütt, a néprajzi érdeklődés kibontakozása nálunk is két eredőre vezethető vissza. Az egyik az államismereti, topográfiai-statisztikai irányzat, amelyet térségünkben Bél Mátyás, Csaplovics János,17 Vályi András, 16. Ennek társadalom- és kultúrtörténeti háttere még nincs feltárva (épp ezért bizonyos feltételezéseimnek most nem adok hangot), de megfelelő elemző eljárással talán ennek a „véletlenszerűségnek” az okát azért ki lehetne deríteni (vö. Deáky szerk. 2004, 8). 17. A magyar tudománytörténeti hagyomány szellemében a több nyelven is publikáló, nevét a maga korában is többféleképpen író szerzők nevét a magyar változatban adom. Ezzel természetesen nem kívánom megkérdőjelezni azt a tényt, hogy bizonyos szerzők (pl. Bartholomeides László, Bél Mátyás, Csaplovics János, Gyurikovits György stb.) munkássága egy időben mind a magyar, mind a szlovák néprajzi tudományosság kezdeteit is reprezentálják. Hogy ők magukat milyen nemzetiségűnek vallották, jelen esetben érdektelen. Nevük változó írásmódjára csak két példa: Mathias Bel - Bél Mátyás - Matej Bel (akinek eredeti neve ráadásul: Funtík); Johann von Csaplovics - Csaplovics János - Ján Čaplovič. Az irodalmi hivatkozások esetében természetesen abban a formában adom meg a neveket, ahogy azok az eredeti publikációban szerepeltek.
