Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
244 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása De akkor megfogadta, hogy ha mégha a tehenyet viszik is, akkor se hál többet az istállóba. (Kamocsa: Angyal 1986, 39) Nagyon szíp fehír libáink vótak, libákot őröltem. Akkor a libákká 5-6-ig is ott költött lennyi. Eccer a libák eszöktek haza. Megyek utánnuk. Megállított egy néni, és aszonygya:- Tietek azok a szíp fehír libák?- Enyimek, Hermina néni.- Úgy eníztem ököt, olyanok, mind a fehír hattyúk. A libákot visszahajtottam a Vágpartra. A libák csak megmerevedtek, hántok vóna. Hazaszaladtam, mondom a nagynénimnek, hogy gyüjjön gyorsan, ez törtínt. Ö fogta a lavórt és gyiitt. A libák bent vótak a vízbe, kihajtanyi nem lehetett ököt, mer mii vót a víz. A nagynénim belepisált a lavórba, nyírfasöpröve megrecsöte vizeletté a libákot, és azok minnyá jobban lettek. De ez igaz vót, velem törtint meg. (Vághosszúfalu: Molnár 1991, 40) Mint minden, alapvetően mezőgazdaságból élő térségben, itt is elterjedtek voltak a különféle időjárásjósló szentenciák, regulák, sőt mágikus praktikák is. Az egész térségben tudják, hogy ha Katalinkor (november 25.) kopog, akkor karácsonykor tocsog (illetve fordítva), ami azt jelenti, hogy ha Katalinkor hideg idő van (kopog = fagy), akkor karácsonykor ennek ellenkezője várható. Karván ezt a 20. század második negyedében a következő formában jegyezték le: Ha Katalinkor a lúd sárban áll, karácsonykor jég lesz. Ugyanitt ismert volt az a hiedelem, miszerint ha Gyertyaszentelő Boldogasszonykor (február 2.) a pap hátára süt a nap, hosszú lesz a tél (Varga 1942a). A széliében elterjedt képzetet, miszerint a Luca napját (december 13.) követő tizenkét nap a következő esztendő hónapjainak időjárására rámutató nap, Szőgyénben is ismerték. Amilyen az időjárása tehát például a harmadik megfigyelt napnak, jellegében olyan lesz a március és így tovább. Ugyancsak Szőgyénben ismeretes az az analógiás mágia, miszerint a szőlőt csak holdfogytával szabad metszeni, mert akkor nagyobb lesz a termés: „Ha világoson metszik, akkor a tőke is világos, tehát üres lesz.” 4.3.2.3. Népi vallásosság Saját kutatási tapasztalataimon, illetve a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja keretei között létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum adatbázisának köszönhetően a térség szakrális kisemlékeiről jó, kiegyensúlyozott képpel rendelkezünk (Bagin 2005; L. Juhász 2006a; L. Juhász 2010c; Liszka 1999b; Liszka 2010a; Liszka 2010b. Lásd még: Csókás 2004). A halálos kimenetelű autósbalesetek helyszínét jelző halálhelyjelek (amelyek voltaképpen átmenetet képeznek a tételes vallásoktól független hiedelmek és a népi vallásosság kísérőjelenségei között) a térséget is érintik. L. Juhász Ilona az első (s mindmáig egyetlen), aki a vizsgált területen a problematikával foglalkozott (L. Juhász 2009a) A régió egyes búcsújáró helyeivel kapcsolatban is rendelkezünk bizonyos előismeretekkel (Csókás 2004; Hála 2000; Liszka 1994a; Liszka 1995a; Liszka 2000b). A Selye János Egyetem Tanárképző Karán is született néhány, a témával foglalkozó egyetemi szakdolgozat (Perbete, Udvard). *** A térség lakossága zömében római katolikus vallású. Szigetszerűen vannak jelen a reformátusok a terület délkeleti részén (Kisújfalu, Madar, Búcs, Dunamocs stb.), továbbá északon, a magyar-szlovák nyelvhatár közelében és a Garam mentén (Nyirágó és környéke). A római katolikusok vallásossága nem egyforma intenzitású. Szórványosan bukkannak föl olyan falvak (Bény, Kürt, Pózba), amelyek katolikus népe a környékhez képest mélyebb vallásosságot mutat. Ezeken a településeken általában kisebb regionális jelentőségű búcsújáró helyek is találhatóak. A legjobban a Kürt határában található ciglédi búcsújáró hely, valamint a bényi kutacska néprajzi és vallási vonatkozásait ismerjük, így az alábbiakban röviden ezeket foglalom össze.
