Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 245 A ciglédi búcsújáró hely a 18. század eleje táján már bizonyítottan látogatott kegyhelye volt a környező települések népének. Egy szent kúthoz kapcsolódó Mária-jelenés vonzza ide minden esztendő pünkösdhétfőjén a hívőket. A kút vizét elsősorban szembetegségek gyógyítására tartották és tartják hatásosnak, de sokan általános gyógyerejében is hisznek. A hagyomány szerint egy helyi zsidó birtokos, akinek földjeit ingoványossá tette a forrás vize, több alkalommal is be akarta tömetni azt, de a forrás egyre tisztább lett. Ezután a forrás eltömésére odahordott trágyát béreseivel széthordatta földjeire, mondván, „ha így van, így van. Legyen akkor Szűz Mária kútja szabad és tiszta, szennytelen”. Ezt követően beteg felesége is meggyógyult (vö. Danczi 1999, valamint további részletekkel: Liszka 2000b, 43-48). ...Kiirth határában épen Góré-szölöhegy nyugati oldalában az úgynevezett czeglédi dűlőben, egy egészséges forrásvíz mellett, mondhatni igen kies vidéken hajdanóta egy remete lakott, hol maiglan a szent Háromság tiszteletére egy, sok szomszéd helységbeliek által is sűrűn látogatni szokott csinos kápolna áll, itt azelőtt pünkösd kedden vásárral egybefoglalt nagy úgynevezett czeglédi búcsú tartatott, hol a nagy számban egybegyült nép olykor versengésekre vetemedvén, a búcsú vagy 30 év előtt pünkösd hétfőre tétetett át, a mikor itt a hívek körmenetileg ájtatoskodván, a prédikáczió és a búcsúkkal együtt járó vendégeskedés a helységben tartatik. E kápolna a múlt század elején épült s 1858-ban kicsinosíttatott, s a folyó 1860-dik évben uj tetővel és torony kával láttatik el... (Majer 1861, 80) A Bény közelében lévő kútacska a szükebb környék egyik legfontosabb búcsújáró helye. A 19. század közepén már itt is állott egy fakápolna, amelyet (miután 1925-ben leégett) 1927-28-ban építtetett téglakápolna váltott föl. A hagyomány szerint a szent kút vizét még Szent László fakasztotta kardjával. Később a kút közelében többször láttak Mária-jelenést. A kutat (a ciglédihez hasonlóan) egy helyi gazdag ember többször is be akarta temetni, de állatai elpusztultak, a forrás meg mindegyre kiforrta magát. A bényi kútacskánál pünkösdhétfőn, valamint Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) napján tartottak és tartanak búcsút. A bényi Nagyboldogasszony-napi búcsú egyúttal aratási ünnep is. Ekkor a körmenettel aratókoszorút és új kenyeret is visznek magukkal a népviseletbe öltözött búcsúsok. Az aratókoszorút és a kenyeret a pap megszenteli (további részletekkel lásd: Csókás 1998; Hála 2000, 337-339). Egy alkalomma Szent László királyunk kisebb csapatta üldözői élű menekül. Alkonyatkó má fárattak vótak és megátak megpihennyi a bínyi kűső sáncvőgybe. Katunák és a lovaik is má megszomjaztak. Ekkor Szent László király kihúzta hüvelyibű a kargyát és leszúrta a füves fődbe, majd főtekintett az égre, fohászkodott a Szűzanyáhó, Nagyasszonyunkká, osztón kihúzta kargyát és víz fakatt a helyin, forrás keletkezett. Amibű elolthatták szomjukot a fáratt katunák és állataik is. (Bény: Csókás Ferenc elmondása nyomán közli Hála 2000, 348) Egy tildi, 1928-as Mária-jelenést megörökítő korabeli képeslap (a szerző magángyűjteményéből)
