Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 239 súgót. A felszólításra a legény egyszerre megrázta magát és nyállá változott, ott szaladgált ide-oda a királyi udvarban. A királykisasszony odaszaladt hozzá és három szál szőrt tépett ki a bundájából. Még nagyobb lett az udvari emberek csodálkozása, mikor újra megrázta magát és madár lett belőle. Röpdösött fáról-fára és csodaszépen énekelt, úgy hogy a nézők nem tudtak hova lenni a bámulattól. Aztán odarepült a királykisasszony vállára, az három tollat elvett a madártól, a tollakat a keblére rejtette. Mikor pedig harmadszor megrázta magát, hallá változott. Úgy úszkált a nagy vízben ide-oda, hogy mindenkit lelocsolt. Azután odaúszott a királykisasszonyhoz, ez három pikkelyt vett el tőle s azokat is eltette. Ezután a fiúnak a királykisasszony egy gyűrűt adott emlékül. Sietett vissza a fiú a táborba. Am amikor egy este az erdőszélen megpihent, meglepte őt egy másik katona, alvás közben megölte őt, elvette az inget és elvágtatott vele a királyhoz. Mikor aztán vége lett a háborúnak, nagy diadallal vitték azt a vitézt, aki így megmentette a király életét és aki ezzel elérte a királylány kezét is. A királyi palotában három párnára ültették és már nagyban készülődtek az esküvőre. Ezalatt történt, hogy a Úr Jézus abban az erdőben járt Péterrel, ahol a legkisebb vámos fiút meggyilkolták. A vadállatok leették a húsát, már csak a csontjai maradtak meg. Krisztus megkérdezte Pétert:- Tudod-e ki ez?- Ez az a jó ember, aki minket átengedett a hídon. És megparancsolta Péternek, hogy rakja össze a csontokat. Miután ezt Péter megcselekedte, az Úr Jézus keresztet vetett rá, rálehelt és a fiú rögtön megelevenedett. Erősen gondolkodott, hol is van ő most. Mikor meglátta a királylány gyűrűjét az ujjún, minden az eszébe jutott. Rögtön el is indult a királyi várba. Mikor odaérkezett, látja ám, hogy az egész város zászlódíszben van és minden ember ünneplőben. Megkérdezte a város szélén, hogy ugyan milyen ünnep van ma. Azok megmondták neki, hogy ma lesz a királylány esküvője azzal a vitéz katonával, aki megmentette a király életét. Mivel minden szegény kapott enni és inni, ő is odament a palotához, evett is, ivott is, azután lehúzta ujjúról a gyűrűt és egy pohárba csúsztatta. Persze a királylány minden edényt átvizsgált és így megtalálta a gyűrűjét is. Örömében felsikoltott és kiadta a parancsot, hogy azt az embert rögtön hozzák vissza, mert az az igazi vitéz. Lovastestőrök vágtattak utána remek paripákon, szép lovat adtak alája és nagy örömmel vitték a királylány elé. Mikor a gyilkos csaló meglátta őt, úgy megijedt, hogy mind a három párna kiesett alóla. A királykisasszony boldogan szaladt igazi vőlegénye elé, aki most megint bizonyságot tett arról, hogy tényleg ő az igazi vitéz. Megmutatta az egész sokaság előtt az ő három kiváltságát. Nyúllá változott és odaült a királylány lábához, aki visszatette a három szőrszálat. Majd madárrá változott, akkor meg a három tollat adta neki vissza. Utoljára hallá változott és a három pikkelyt kapta vissza. Rögtön meg is tartották az esküvőt, az öreg király pedig igen örült, hogy ilyen kiváló veje van. A másik vitézt pedig még aznap kerékbe törték, megkapta méltó büntetését gonoszságáért. (Érsekújvár: Thain V. 1942) Az 1980-as évek közepén Szabó Ildikó jegyezte le Kéménden az alábbi tréfát (AaTh 1360): Nem tudom, Kéménden történt-e vagy hol. Volt egy nagyon szép leány, akit hozzáadtak egy gazdag legényhez. A legény se volt csúnya, csak olyan együgyű, olyan teddide-teddoda volt. A menyecskének (hogy legyen neki jó sora) voltak szeretői, többek között egy pap. A pap járt hozzá, amikor nem volt odahaza az ura. Egyik alkalommal is megbeszélték a találkát, s a menyecske erősen gondolkodott, hová küldhetné el az urát. Nagybeteggé tette magát, lefeküdt az ágyra, és sóhajtozott: Jaj, ő olyan beteg, hogy meg is hal, ha az ura nem hoz neki cserfába olytott vadalmát. Ez a buta ember szerette a feleségit, nem is gondolt arra, lehet-e decemberben olyakat találni. Elindult hát a nagyerdőbe, mert a felesége meghagyta, addig haza ne jöjjön, míg nem hoz neki, különben ő meghal. Az ember, ahogy bolyongott az erdőben, összetalálkozott egy vándorral. Kérdi tőle:
