Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
I. Bevezetés
I. Bevezetés 23 A közkézen forgó magyar összegzések is általában a („klasszikus”) hármas tagolást követik (A magyarság néprajza, a nyolckötetes Magyar néprajz, valamint Balassa-Ortutay 1979), s lényegében ugyanez jellemző a korszak szlovák áttekintéseire is (Horváthová-Urbancová szerk. 1972; Melicherčík szerk. 1968). Hozzá kell tenni, hogy mind a magyar, mind a szlovák néprajzban a társadalom-néprajzi érdeklődés viszonylag új keletű, ezért ez a vetület önállóan csak a későbbi munkákban jelenik meg. A példákat természetesen még szinte tetszés szerint gyarapíthatnám, ám végső soron ennyiből is nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen elfogadott közlési metodikája a néprajzi monográfiáknak. Ezek belső tagolása, a súlypontok megadása az adott etnikum kutatási hagyományainak éppúgy függvénye, mint az adott szerző(k) egyéni érdeklődési körének, tudományos kompetenciájának. Ami jelen szintézis belső logikáját illeti, arról el kell mondani, hogy több szempont, igény figyelembevételével íródott. Legalább két lehetőség adódott: egyrészt a populáris/népi kultúra egyes részjelenségeit a szlovákiai magyar nyelvterület viszonylatában bemutatni (tehát: a hagyományos gazdálkodás a szlovákiai magyarok körében, a viselet a szlovákiai magyarok körében, a szöveges folklór a szlovákiai magyarok körében és így tovább). Másrészt tájegységenként lebontva prezentálni az adott térség (Csallóköz, Palócföld, Bodrogköz stb.) népi kultúráját (tehát: a hagyományos gazdálkodás a Csallóközben, a hagyományos gazdálkodás a Palócföldön és így tovább). Figyelembe véve a regionalizmus egyre erőteljesebb megnyilvánulásait, célszerűbbnek látszott ezeken a táji kereteken belül maradva, újra és újra bemutatni a népi, illetve (ahol lehetett) a populáris kultúrát. A probléma persze ennél azért összetettebb. A populáris/népi kultúra bizonyos megnyilvánulási formái ugyanis nem csak tájilag és társadalmilag (horizontálisan) tagolódnak, hanem történetileg (vertikálisan) is. Egy adott jelenség (pl. lakodalom, karácsony, építészet, viselet stb.) másként realizálódik a Csallóközben vagy a Zoborvidéken, másként a zsellérek körében és megint másként a nagygazdák vagy a polgárság viszonylatában, miközben időbeli eltéréseket is mutat. Ahol ezt a kutatási előmunkálatok megengedték, természetesen ezekre a tényekre is figyelemmel voltam. A populáris/népi kultúra időbeli aspektusainak bemutatása során szintén legalább két módszer választható: vagy egy állóképet kísérel meg az összegző megrajzolni (pl. a szlovákiai magyarok populáris kultúrája a 20. század közepén), vagy megpróbálja a fejlődést, a változásokat is nyomon követni. Nos, ahol a kutatási előzmények ezt megengedik (tehát rendelkezésünkre áll megfelelő mennyiségű, értékelhető adat), egy afféle mozgókép megrajzolását tűztem ki célul. Magyarán: egy háromdimenziós mozgókép létrehozása a cél - aminek maradéktalan megvalósítása el nem érhető ugyan, de egy kísérletet megér. Az egyes néprajzi jelenségek leírása (gazdálkodás vagy népszokás stb.) a következőképpen tagolódik tehát: 1. a kérdés rövid, néhány mondatos kutatástörténete (azon legfontosabb kutatókra, eredményekre történő hivatkozás, amelyek a következő leírás vázlatát is adják majd); 2. a jelenség leírása: ha van adat, akkor az 1918-as állapotok rögzítése (ha korábbi adat is van, akkor természetesen az is), majd a két világháború közti időszak, a szocializmus időszaka és végül: napjaink. Ismétlem: ehhez persze csak akkor tudom tartani magam, ha vannak megfelelő előmunkálatok, így szükségszerűen hézagos lesz a szemle. Vagy túl régi adat nincs, vagy a mai hiányzik... Végezetül még néhány teljesen konkrét, a jelen összegzés közlési módjára vonatkozó megjegyzés. A további áttekintésben szereplő adatok, ahol arra külön utalás nem történik, saját gyűjtéseimből származnak. Ellenkező esetben mindig megadom a forrást. A saját korábbi publikációimra viszont csak abban az esetben hivatkozom, ha azokban az adott témára vonatkozó bővebb információkat
