Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 235 Bé*# Bényi kurtaszoknyás menyecske egy 1930-as évekbeli képeslapon (a komáromi Etnológiai Központ gyűjteményéből) A hagyományos viseletét a mindennapos gyakorlatból a második világháború után fokozatosan kiszorította a gyári holmi, s napjainkban egyrészt már csak a legidősebb nemzedék ünneplő ruházatában figyelhetőek meg nyomai, másrészt a fentebb említett, a szervezett folklór kategóriájába tartozó eseményeken (pl. bényi búcsú, aratóünnep, tojásszedés, kurtaszoknyás találkozók stb.) öltik magukra a rendezvényen részt vevő fiatalabb asszonyok, lányok is (vő. Méry 1988). Sajátos, az egész falura jellemző, az egész település mindennapjait is meghatározó foglalkozási ág alakult ki Kürtön. A jobbágyfelszabadítást követő tagosítás (1855) után sok kürti család maradt fold, megélhetés nélkül. A helyi hagyomány szerint egy-két jól értesült kürti tudomást szerzett arról, hogy a Rózsahegy melletti Oláhdubova település lakói telefon- és távíróhálózat építésével foglalkoznak. Néhányan elmentek a Vág menti településre, s ott elsajátították e mesterséget. Mivel az ország területén ekkor a telefon- és távíróhálózat nagyarányú kiépítése vette kezdetét, keresett mesterség lett a távírdászoké. így aztán egyre több és több kürti férfi sajátította el ezt a szakmát (volt időszak, amikor Kürtön több mint félszáz távirdász dolgozott), s az akkori ország egész területén vállaltak munkát. Munkacsoportokba tömörülve vállaltak munkát, sokszor (a távolságtól függően) két-három hétig is távol a családtól. A messze dolgozók számára kisebb kenyeret sütöttek a feleségek, akkorát, hogy a hátizsákba beférjen. A mesterség Kürtön apáról fiúra szállt. Kezdetben a tizenéves gyerekeket gúnyabiztosnak, vízhordónak stb. vitték magukkal a felnőttek. Az előbbiek feladata az volt, hogy a sátrat, amelyben a távírdászok aludtak, napközben őrizzék, biztosítsák be a tüzelőt stb. A mesterség kezdetét Kürtön a helyi hagyomány alapján 1876-tól számítják, s az ötvenedik évforduló alkalmából, 1926-ban krónikát alapítottak és zászlót készíttettek. Utóbbin Jézus Szíve ábrázolás, továbbá Szent Antal képe, valamint távírdászjelképek (mászóvas, fogó, csavarostartó) és a barátság jelképe látható. A távírdászoknak sajátos folklórjuk is kialakult (Pénzes 2000, 159-171). Mároszkürti sürgönykaró, jaj de magos, Tetejébe a porcelán, jaj de poros. Rá van csavarintva az a kutya derót, Akármilyen magos, leadja a szót. Megüzentem a babámnak még a mai nap, Ne bízza a derótra a csókjaimat! Majd hazavisz engemet a füstölgő vonat, Személyesen adom át a csókjaimat! (Kürt: Pénzes 2000, 169-170) 4.3.1.5. Közlekedés, szállítás A problémakör vizsgálatának gyakorlatilag nem voltak előzményei. Az áttekintés alapvetően saját kutatási eredményekre támaszkodik (lásd főleg Liszka 1988d; Liszka 1992b; Liszka 1994h).
