Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Vág és Garam köze

229

Garami hajómalom 1920-ban. Thain János rajza (Thain-Tichy 1991, 97)

Szímői hajómalom belső szerkezete a 20. század első feléből. Thain János rajza (Thain-Tichy 1991, 98)

A hajómalmok szerkezetéről, a vízimolnárok életéről Kövecses-Varga Etelka dolgozata tájékoztat érzékletesen. A deszkából készült hajómalom fazsindellyel fedett építmény volt. A faanyagot rendesen szlovák tutajosoktól vásárolták a hajóépítők. Maga a malom négy fő részből

tevődött össze, mégpedig a két hajótestből (a nagyobbik, többszintes építmény, amelyben az őrlést végezték, neve: házhajó, hajóház, anyahajó vagy őrlőház-, a kisebbik, amelyik a malomkerék gerendájának a másik végét tartotta, neve: vőgyhajó, vízhajó), a malomkerékből és a két hajótestet összekötő, hidszerü alkotmányból. Az őrlés a 19. század végéig még általában malomkövekkel történt, de ekkortól fokozatosan megjelentek a fémhengerek, amelyek az előbbieket a 20. századra leváltották. A malmok rendesen 24 órás műszakban (strázsa) dolgoztak: ez alatt az idő alatt behordták a gabonát, előkészítették, megőrölték, majd a zsákokba töltött lisztet visszaszállították az ott várakozó gazdáknak. Nagyjából a liszt 10%-a, a vám lett a molnáré. Ismeretes volt köreikben a tréfás párbeszéd, amely a mester és a segédje közt játszódott le:- Kivetted a vámot?-Ki.- Látta a paraszt?-Nem.- Vedd ki még egyszer, hogy lássa.

(Kövecses-Varga 1985,49)