Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
230 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 4.3.1.4. Kézművesség, háziipar, tárgyalkotó népművészet A témakörről Fél Edit elszórtan megjelent kutatási adatai, Thain Jánosnak a két világháború között készült dokumentatív értékű rajzai (vö. Thain-Tichy 1991, 20-112), valamint saját kutatási tapasztalataim alapján számolok be (lásd továbbá: Buják 2004). A térség viseletének bemutatásánál, sok más elszórtan megjelent adatot leszámítva, alapvetően Fél Edit, Gudmonné Fülöp Ilona, Méry Margit és Novák József Lajos közleményeire lehet támaszkodni (Fél 1942; Gudmonné 1983; Gudmonné 1991; Méry 2002; Novák J.L. 1913). *** Nehéz megmondani, hogy kutatási véletlennek (Thain János két világháború közötti dokumentációs tevékenysége), vagy valódi sajátosságnak tekinthető-e az Érsekújvár környéki fafaragások gazdagsága. Ez elsősorban a kapuoszlopok változatos díszítményeiben, továbbá egyes sirjelek (perbetei, udvardi fakeresztek, református fejfák) gazdag motívumkincsében, az érsekújvári „viráglétrák” megformálásában stb. öltött testet. A házat az utcától, a szomszédtól kapus kerítés zárta el. Ezt az ősi szokást csak a legritkább esetben hagyja el a magyar ember. Sokszor egész télen faragja, vagy faragójával faragtatja, akit még kosztol is a munka ideje alatt. Azért is olyan szépek, sokszor díszesek, munkásak kapuoszlopaik, kapuik és kerítéseik. A kapuoszlop, a kapubálvány, kapuceber - ahogy Perbetén nevezik -fej, törzs és láb tagozású. A kapuoszlop feje-lába az a hely, ahol legtöbbször farag díszt a gazdaember. A törzset már kevesebbszer látjuk faragásokkal díszítve. Az oszlop feje különösen Érsekújváron a bimbó, virág és az emberi fej különböző variációit mutatja. Ide vésnek csillagot és más rozettát is. A lábazatot kiálló fogsor, csipke, lánc és hullámvonalak alkalmazásával díszítik. A fonalak rendszerint kifelé ferdén lefutnak, ami bizonyos terpeszkedést fejez ki, ami viszont a stabilitással egyenlő. (Thain 1942,71) Naszvadi faragott kapuoszlopok a 20. század elejéről. Thain János rajza (Thain-Tichy 1991, 75) Ezeknek a készítményeknek a nagy része a 20. század második felére mindenesetre fokozatosan eltűnt, és a század utolsó harmadában már csak morzsáit találta a kutató annak a gazdagságnak, amit Thain János rajzai közvetítenek számunkra (e kötet több fejezetében is felhasználtam illusztrációként az érsekújvári festőművész, múzeumalapító grafikáit). Kivételt képzett a farnadi református temető gazdagon faragott fej faanyaga. Erre már annak idején, Nemesszeghy Jenő jóvoltából a sarlósok is felhívták a figyelmet, majd az 1930-as években a Szülőföldünk című ifjúsági honismereti folyóirat állandó címoldalára is rákerültek (vö. Liszka 1990a). Az 1970-es évek legvégén még nekem is viszonylagos gazdagságukban sikerült dokumentálnom őket (Liszka 1988f)-
