Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

196

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Népköltészet és műköltészet határán lebeg a paraszti verselők tevékenysége. Számos eseményhez (pl. temetési búcsúztató, névnapi köszöntő, húsvéti locsolóvers stb.) kapcsolódva születtek ezek az alkotások. Hasonló alkalom volt a második világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcsere. Az egész szlovákiai magyar nyelvterületen születtek ezzel kapcsolatban kéziratos költemények, amelyek egyrészt a szájhagyomány, másrészt átmásolások révén terjedtek:

Deportálás

Rejtelmes gépbúgás hallatszik távolból,

Hurcolják a népet Taksonyfalváról.

Hangos zokszó tör fel, búcsúzik a nép,

Eviszik a magyart, mindenkit, aki ép.

Nincs mentség számára, nincs más menekvés,

Csak a fehér lap és súlyos betegség.

Kevés bútorkáját autóra rakják,

Otthagyják a többit: földet, házat, marhát.

Amit szorgos kézzel összekuporgatott,

Ellenérték nélkül prédának otthagyott.

Nem tehettek másképp, nem volt ágálom,

Mert elfojtott mindent erős karhatalom.

Taksonyfalva népe körül volt kerítve Sűrű csatárlánccal, s nem volt menekvése.

Úton, útfélen portyázó járőrök,

Fegyveres katonák, csendőrök, rendőrök.

Az igazoltatásnak nem volt határa:

Gyanús volt az ember a maga falujában.

Hurcolják a népet messze idegenbe,

Hallatszik a sóhaj: Istenem, ne hagyj el! Szabadságra vágyott Taksonyfalva népe,

Mégis szolgaság lett szorgalmának bére:

Ahogy megérkeztek a szolgavásárra,

Megtudták, hova jöttek, melyik majorságba.

Olcsó lett az ember és préda a nemzet,

Sajnos, nekik kellett elszenvedni mindezt.

Bárcsak a jó Isten könyörülne rajtunk,

Hallgatná meg imánk, amit rebeg ajkunk,

Ne sanyargatnának ártatlan népeket,

Köztük a miénket - a magyar nemzetet.

Látná meg egymásban Isten teremtményét,

S követnék Istennek eme törvényét:

»Szeresd felebarátodat, mint lenmagodat!«

Ez volna a földön a legszebb parancsolat.

Ha erre az alapra építnénk a békét,

Megérnénk a világ újjászületését!

(Taksonyfalva: Molnár-Tóth 1990,70-71)

3.3.2.2. Néphit

Mátyusföld hitvilágának első hiteles leírásai Bornemisza Péter vitairatában találhatóak. A református prédikátor egy sor, a boszorkányhitre vonatkozó adatot közöl az 1578-ban, Semptén megjelent munkájában (Bornemisza 1977). A közelmúlt és jelenkor néphitére vonatkozóan inkább szórványos adatokra hagyatkozhatunk csak (pl. Komlósi 1942). Kivételt képez Danter Izabellának a tágabb térség, a Kisalföld szlovákiai része vonatkozásában közreadott népi gyógyászati monográfiája (Danter 1994b).

** *

E hiedelmek meglepő makacsságát mutatja, hogy a Bornemisza Péter által a 16. század végén lejegyzett praktikák nagyobbik része a néprajztudomány hagyományos módszereivel a legutóbbi időkig (sőt, némelyike ma is) gyűjthető volt.

Apajon egy nemes bájoló asszony, Apai Ferencnek anyja, szent György napján csinált két koszorút csipkefából, és azokat tötte az dézsába, és arra fejte az ő teheninek tejét önnön maga, hogy annak tejét más el ne vehesse, avagy az másé odagyűljön. És gyűjtött sok vajat az bájolással. Ez tövises koszorúkat oztán eltötte és tartotta házában az kemence mellett.

(Bornemisza 1977, 38)

Mátyusföld népi gyógyítása a szomszédos csallóközi és a tőle keletre elterülő területtel együtt egy nagyobb közép-európai egység szerves része. Alapvetően itt is kettő, egymástól éles vo-