Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
MátyusfÖld 181 erősíti a fenti történeti adatot, ugyanis aszerint az 1800-as évek elején még halásztak vizára a Vágón. Különben Negyed nevét is a halászattal hozza kapcsolatba a helyi tradíció, hiszen tudniillik az itt megtelepedő halászok negyedrészért vették meg annak idején a halászati jogot a Vágón (Danter 2005c, 63). A Nádszeg környéki települések lakói a mai napig ismerik a nádszegi pákó kifejezést, ami az egykori, mocsárvilággal összefüggő halász-pákász életmódra utal (Danter 2000, 161). A Vág és a környező tavak, holtágak Negyed és Vágfarkasd térségében meglehetősen gazdagok voltak halban, amit a halászok már elég korán tudatosan figyeltek és gondoztak is (az 1920-as években süllő- és pontytelepítést is végrehajtottak), ami azt bizonyítja, hogy ez a tevékenységi forma klasszikus értelemben már viszonylag régóta nem nevezhető zsákmányoló tevékenységnek. A két említett településen a két világháború között a Vágón a halászgazda által irányított halásztársaság halászott. A helyi halászok által leggyakrabban használt eszközök a különféle méretű és típusú hálók voltak (kerítő- vagy nagyhálló, laftuhálló, tükörhálló, dobóhálló, csirkéző- vagy öklézőhálló, ömeccsű vagy táplí). Ezeket rendesen gútaiaktól vásárolták vagy azokkal köttették (Danter 2005c, 64—68). A jókai nép életében a halászat kiegészítő foglalkozásnak számított, és általában ősztől tavaszig gyakorolták. Még a 20. század első felében is halban viszonylag gazdag volt a Kis- Duna. Főleg dévér, máma, ponty, csuka, harcsa, süllő, keszeg és kecsege jellemezte a folyó halvilágát. A halászatot a halászgazdák szervezték meg, akik évente vásárolták meg a halászati jogot. Áradás idején viszonylag nagy nyílt vízfelület állott a halászok rendelkezésére. Ilyenkor reköszhállóval és kerítő- vagy húzóhálóval halásztak. Általában öten dolgoztak egy csoportban. A kormányos feladata volt a halásztanya kijelölése. Miután ez megtörtént, kihúzták a reköszhállót. Ezt követően a kormányos kivetette a kerítőhálót. A partról ketten-ketten húzták azt és nekiszorították a halakat a reköszhállónak. A kormányos ladikkal ment utánuk, mert ha elakadt volna a háló, akkor neki kellett kiszabadítania. A halakat merítőhálóval szedték ki és halbárkában tartották. A kifogott halat vagy pozsonyi kereskedők vitték el, vagy maguk a halászok, szekerekre rakott hordókban a környező falvakban értékesítettek. Az orvhalászok, a rapsicok eszköze volt a szigony, a vörse és a tőr (hurok). A mezőn dolgozó munkások gyakran alkalmazták a fűzfavesszőből font tapogatói. vagy boríttót. A Kis-Dunán a halászat a 20. század 50-60-as éveiben szűnt meg főleg a folyó túlzott szennyezettsége miatt (Görfol 1976c). Méhészet. Noha e foglalkozási ág történeti mélységeit a térségben található Födémes utótagú helyneveink (Nagyfodémes, Pusztafodémes) érzékeltetik,82 itt található (a Szene közelében fekvő, szlovák többségű Királyfán) 1975 óta Szlovákia méhészeti múzeuma {Múzeum včelárstva na Slovensku), a magyar lakosság körében a méhészet inkább csak kiegészítő foglalkozást jelentett. A vadon élő méhek mézének begyűjtésére néprajzi adataink nincsenek, a saját felhasználásra történő méhészkedés viszont szinte minden településen előfordul. Általában nem az archaikus formák továbbélése, hanem az újítások bevezetése jellemezte ezt a mesterséget. A mézet az ételek édesítésére és meghűléses betegségek gyógyítására használták (vö. Danter 2005c, 56-58). Állattartás A témakör mátyusföldi vonatkozásainak az áttekintéséhez a szórványos adatokon túlmenően Angyal Bélának, a történetiségre is törekvő negyedi és vágfarkasdi tanulmánya szolgáltat támpontokat (Angyal 2005). 82. Bárczi Géza szófejtő szótára szerint a Födémes, „mchésztelcp” jelentésben, minden valószínűség szerint ugor eredetű tőből származtatható. Lásd a vogul podem = méhkas kifejezést (Bárczi 1941, 74). Különben a települések szlovák megfelelője (Úl’any) szintén a méhkas kifejezésből vezethető le (Kačala-Pisarčíková szerk. 1987, 478).
