Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
164 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Fallikus kiképzésű fatőke. Tejfalu (Liszka J. felv. 2004) Asszony, tartsd meg az uradat. Költsd el keresményét. Ne sajnáljad megoldani a pénzes erszényét. Lásd, a nyársunk üres, a hasunk éhes. Ne sajnáld a szalonnádat! Hát nekünk megfizess! A köszöntőversike értelmében a házaknál tojást, siskát, szalonnát kaptak, amit nyársukra tűztek. A házalással nyert naturáliákból este mulatságot csaptak (Marczell 1983b, 8-9. Vö. Marczell 1997, 28). Gútán tyúkverőzésnek mondták a farsangvégi maszkos, alakoskodó szokást, amely a tejfalusihoz hasonlóan több elemből tevődött össze: itt is volt medvetáncoltatás, tojás- és szalonnaszedés. Az egyik medvével vagy egy vénlegénnyel jókora fatönköt is húzattak (Hemerka 1976, 181-182). A pünkösdi királyválasztás szokása a Csallóközből már a 18. századból adatolt (Marczell 1997, 51), és Csapiár Benedek is megemlékezik róla: A pünkösdi királyság úgy megyen, hogy a legények magok közöl s a leányok is magok közöl egyet választanak: amaz pünkösdi király, emez királyné, amaz a mulatság rendezője, emez dísze, s igényektől függ a mulatság folyama. A bakai leánykák házról házra járnak pünkösdi királynéjokkal sajátos szertartással s dalokkal... (Karcsay 1851, 503) A Csapiár utolsó mondatában említett, pünkösdi királynéjárás vagy pünkösdölés szokása Csallóköz-szerte szinte a legutóbbi időkig fennmaradt. Balonyban például fehér ruhás lányok választottak maguk közül egy királynőt, akivel végigjárták a falut, minden ház előtt 76. Az sem zárható ki persze, hogy az említett erotikus szimbolika korábban is megvolt, csak a szokás leírói (Khín Antal és Marczell Béla) szeméremből nem tettek róla említést.
