Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 155 Falkaparás. Csallóközcsütörtök (Liszka József felv. 2004) Danter Izabella recens kutatásainak köszönhetően egyértelműen kiderül, hogy e tájegység a népi gyógyászatban nem mutat föl olyan markánsan elkülönülő jegyeket, amelyek önálló kulturális egységként való kezelését indokolná. A leírt jelenségek és praktikák zöme Európaszerte elterjedt. Volt a szomszédunkban egy román asszony. Libákat őriztem, és éppen árpa volt a szememen. Azt mondta nekem ez az asszony: Fogd a kezedbe ezt a három szem árpát! Aztán megfogta a kezébe a nagykést, és azzal mintha kaszált volna a szemem előtt és mondta: Itt van az árpa, én learatom, elcsépelem, ledarálom, a disznóknak adom. Utána a három szem árpát a kútba kellett dobnom, úgy, hogy nem volt szabad utána nézni. Másnapra eltűnt az árpa a szememről. (Csiliznyárad: Danter 1994b, 65) A különféle munkaalkalmakhoz, munkafolyamatokhoz természetesen szintén változatos hiedelmek, vallásos képzetek kapcsolódtak. Bizonyos parasztregulák, időjárás-jóslási eljárások (amelyek részben több évszázados tapasztalatokon, részben hiedelmeken alapultak) a Csallóközben is ismeretesek voltak: Karácsony hava hogyha zöld, Húsvét napján havas a föld. Fekete karácsony, fehér húsvét, Az ínségtől aligha megvéd. (Csiba 1996, 18) Vízkereszt, ha úgy fordul, hogy az eresz megcsordul, örülhetsz már előre, áldást hoz a mezőre. (Marczell 1999, 15) A Csallóközben is általában a munkakezdést pecsételték meg a szerencsés és eredményes kimenetel érdekében valamilyen mágikus, vallásos praktikával. Csapiár Benedektől tudjuk például, hogy a 19. század közepén Dunaszerdahely környékén „vetéskor a lepedőnek (melyből a gabonamag szóratik) szögletébe két krajcárt kötnek, ezt vetés után koldusnak alamizsnául adják” (Karcsay 1851, 496). Gútán a 20. század elején „a vetés megkezdése előtt egy marék búzával a földre keresztet vetettek - először előre, majd jobbról balra szórva a magot - és Jézus segíjj!-1 mondva láttak munkához” (Gudmon 1992, 96). Ez viszont már átvezet bennünket következő témakörünk, a népi vallásosság jelenségeinek a bemutatásához. 2.3.2.3. Népi vallásosság A problémakör vizsgálata szinte csak a rendszerváltást követő időszakra tehető. Ezt megelőzően szórványos, s inkább vallás- és egyháztörténeti jellegű publikációkat vehetünk számba a térség búcsújáró helyeiről (lásd pl. Bölcskey 1930; Nagy 1892) vagy nevezetesebb templomairól (Magyary 1884). Az utóbbi néhány évtizedben, elsősorban Liszka József tevékenységének köszönhetően viszonylag teljes képpel rendelkezünk a térség szakrális kis-
