Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
148 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Annak a Kárpát-medence-szerte elteijedt modem falucsúfolónak a változatai, amelyek a nagyvárosba került gyámoltalan falusiakat figurázzák ki,71 a Csallóközben is előfordulnak, s itt kell legalább megemlíteni őket: Egy csallóközi település szövetkezeti tagjainak szerveztek budapesti színházlátogatást. Útközben valami baj érte az autóbuszt, így megkésve settenkedtek be a Bánk bánra. Épp akkor léptek be az ajtón, amikor Gertrudis a színpadon így kiáltott fel:- Hah!, Ki vagy te? Mire az egyik megszeppent csallóközi atyafi ezt válaszolta:- Mi kérem szépen ...ról gyövünk, csak útközben elromlott a busz... (Liszka 2008a, 4) Hasonlóan falucsúfoló jellegű, noha nem biztos, hogy a szájhagyomány szerves részévé vált a következő, viszonylag modern, irodalmias ízű történet: A gútai ember meg a hánytató Beteg lett a gútai ember. Nem ízlett neki az étel, se a dancinger, a hogy tudvalevőleg Gútán a pálinkát nevezik. Nagy betegségében olyasmire szánta el magát, a mit a gútai ember nem igen szokott megtenni. Elment orvoshoz. Az orvos látta, hogy az atyafi erős gyomorrontásban szenved, s tekintettel a gútaiak köztudomású erős természetére, kettős adag hánytatót rendelt neki. Egy hét múlva meggyógyulván, hálája jeléül szép nagy csukát visz az orvosnak.- No, hogy ízlett az orvosság? - kérdi tőle Eskuláp fia.- Fura egy jószág volt, annyit mondhatok — szólott a »nemzet« jeles tagja - alighogy bevettem, mindjárt ki akar belőlem jönni. De hát én nem eresztettem! (Komáromi Lapok 26, 1906/38, 5) Csallóközben is ismeretesek a talán irodalmi előképekre visszavezethető falusorolók, amelyek egy-egy település (vélt vagy valós) jellegzetességeit számlálják elő rímes, strófikus formában: Csiliz partján, Patason Macskát sütnek rosté Ion. Radványiak ott lesik, Meg se süli má megeszik. Menjünk át Balonyra, A nagy lakodalomba. Varga Pirus házábo, Járjunk táncot roptábo. Csiliznyárad kiskössíg, Sok benne a szeginysíg. Onnan menjünk Medvibe, Öreg Duna medribe. Tany, Bogya, Gellér, Kiskeszi, Nagyiér. Tanyon, Bogyán megállunk, Tetüt, bóhát találunk. (Balóny: Nagy 1998, 155) Viszonylag gazdag a boszorkányokról, lidércről, garabonciásról, különféle vízi lényekről (viziember) szóló hiedelemmonda-anyag is (lásd további példákkal: Liszka szerk. 2007b). Rendkívül nehéz a népköltészet történeti korszakolása, legfeljebb valamiféle relatív kronológiai állítható fel annak alapján, hogy mikor került sor egy-egy adott szöveg lejegyzésére. Az elbeszélésben szereplő kellékek is elárulnak valamit a lejegyzés időszakáról, miközben maga a történet lehet sokkal régebbi: Egy fijatal asszonnyal törtínt, hogy az istállóbú ment haza kerékpáron, de ez nem csak eccer, hanem többször is előfordút vele. Az út balódalán dohánföd vót és a dohánfődön szelődött át egy út és pontossan ott törtínt vele, többízbe megáit vele a bicigli és mintha valaki a lábokásáját elmarkúta vóna, de nem esett el a kerékpárró, hanem ávo maratt rajta. Soha el nem dût a biciglive, de tovább menni se tudott. Mind71. Lásd további adatokkal és irodalommal: Liszka 2008a.
