Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Csallóköz 139 Alföldhöz, annál ritkább, tehát annál keresettebb. A földműveléssel alig foglalkozó hegyvidéki ember elkészíti az épületfa minden változatát: rönkfát, deszkát, szárfát, lécet, zsindelyt, és viszi mindezt Komáromig, Pestig és még tovább [...] Jön a keményfa rönk alakban, de nem számottevő mennyi­ségben, és csupán megrendelésre, úsztatva - ha nem túlzottan nagy a távolság; ugyanis az úsztatás fölöt­tébb körülményes, a tutaj így rakomány nélkül érke­zik, vagyis ez az áru nem hajt nagy hasznot. Keményfából készül viszont (többnyire gyertyánból és bükkfából) néhány, a köznép számára nélkülözhe­tetlen cikk, s ezeket a különböző rakodóhelyeken árulják is. [...] Készítenek eketaligákat, targoncá­kat, hosszú nyelű kenyérsütő lapátokat, széna- és ganajhányó villákat, takarmánypácoló kádakat, mosó- és dagasztóteknöket, kátrányosedényeket és egyéb efféléket is, mert ezekre mindig van vevő. A fa mellett - ami természetesen a Vág mentén élő hegy­lakó főterméke - a folyón kedvtelésből vagy a szük­ség parancsára készült más ipari termékeket is szál­lítanak. Vasat és rezet, az előbbit részben nyers- és rúdvasként, részben fontos szerszámokká feldolgoz­va [...] Liptó és Turóc nagy mennyiségű és kiváló minőségű zsírt, vajat és sajtot szállít - ez utóbbit brinza néven ismerik [...] A só, amit Liptó, Turóc, Trencsén és Nyitra megye fogyaszt, java része kocsin érkezik Wieliczkából Rózsahegyre vagy Zsolnára, s innen kezdve a Vágón szállítják a part mentén fekvő sóhivatalokba... (Mednyánszky 1981) Maga Mednyánszky is leírja a tutajok (talpak) fajtáit, de a későbbi szakirodalom is részletesen tudósít ezekről (Huska 1972). Sokkal kevésbé ismerjük viszont e jellegzetes vándoralak (a tutajos, a talpas tót) kapcsolatait az útvonala által érintett területek lakosságával, illetve fo­gadtatásuk milyenségét a síkvidéki magyar né­pesség körében. Az alábbiakban ez utóbbi kér­désekre is megkísérlek legalább jelzésértékű választ nyújtani. A tutaj osok írásos említésének egyik korai forrása azt sugallja, hogy ez a kapcsolat nem lehetett mindig felhőtlen, ugyanis Rudolf csá­szár és király 1596-ban Pozsonyban kiadott VII. törvényének 52. cikkelye az alábbiakat mondja ki: ,,A’ Garam vizén levő malmok úgy alkal­maztassanak, hogy mindennemű hajók és talpak fel és le veszedelem nélkül evezhessenek: más­ként hordattassanak szét.” E rövid rendelkezés­ből ki lehet olvasni, hogy meghozatalát számta­lan baleset, vita, pereskedés előzhette meg a garami vízimolnárok és a folyón leereszkedő szlovák tutaj osok, valamint minden valószínű­ség szerint felfelé haladó hajóvontatók között (levéltári nyomaira ennek nyilván rá is lehet majd egyszer bukkanni). Az egymásrautaltság, az állandó gazdasági függőség azonban feltéte­lezni engedi, hogy e kapcsolatrendszerre nem ez lehetett a jellemző. A hosszú, nem is egészen veszélytelen útvonalon számtalan lehetőség adódott, illetve kényszer keletkezett az adott hely lakosságával való kapcsolat felvételére. Midőn a téli hótömegek elolvadlával a Vág vize meg­dagad, megpezsdül partjain a tavaszi élet, Liptó és Árva megyében és éjszaki Trencsénben. Mert felhasz­nálva az alkalmat, a Vágba hajtják azokat a tutajokat, melyeket a nagyobb mellékfolyók (Árva, Kiszucza) partjain már télen készítettek elő. Egy fél tutaj 9-15 egymás mellé szegezett fából áll, szélessége legfeljebb 4 méter. Két ilyen, hosszában egymás mellé illesztve adja az egész tutajt. Teplicskától Liptóújvárig csak üres féltutajok úsznak, innen Rózsahegyig már meg­rakott féltutajok, tovább pedig egész tutajok úsznak. A Dunán, hol az áram és a hordképesség is nagyobb, két egész tutajt kapcsolnak egymás mellé s a két végén alkalmazott evezőkön kívül még oldalt is evezőkkel felszerelik. Rendesen 8-12 tutaj úszik egymás után, s az egész szállítmány az úgynevezett faktorra van bízva, értelmesebb és módosabb tutajosra, ki viszont vagyonával álljót a fakereskedőnek. Egy féltutaj szál­lításáért Komáromig rendesen 25 forintot fizetnek. (Pechány 1888, 12) Ha most arra gondolunk, hogy e hosszú útra való élelem, ital nem férhetett el ezeken az áru­val (főleg keréktalpakkal, tetőfedő fazsindel­lyel, különféle ládákkal, villákkal, lapátokkal, dagasztóteknőkkel stb.) megrakott tutajokon, akkor természetesnek kell tartanunk, hogy -

Next

/
Oldalképek
Tartalom