Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
114 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása- Ezek erre mentek, gyerünk utánuk, hogy elkaphassuk őket! Bementek a szigetek útvesztőjibe, s mind ott vesztek, mert nem találtak ki belőle. Ezért nevezik ezt a tájat Csallóköznek, mert megcsalt mindenkit, aki nem ismerte. Egy gúnyneve is él ennek a szigetvilágnak: Kukkónia. A »kicsit hibás«, golyvás embereket csúfolták kukkoknak. De a nevet a csallóköziek szebben magyarázzák. A vajkaiak a tatárok elől menekültek be az Öreg-Duna szigetei, nádasai közé. Olyan volt még akkor a Csallóköz, mint egy hatalmas vízi vár. Kanyargó fattyúágak, szeszélyes vadvizek, holtágak, nádas, mocsaras ingoványok szabdalták keresztülkasul és csak az tudott köztük eligazodni, aki ismerte őket. A népet védve elrejtette ez a vízivilág. Ha közelükbe értek tatár hordák, akkor a víz alá merültek előlük és nádszálon szívták a levegőt. Őrök vigyázták a szigeteket és jelt adtak egymásnak, ha ellenséget láttak. Emberi hangon nem lehetett, így hát a békákat utánozták:- Kukk, kukk... és kó volt rá a válasz. Ősi harci jeladás volt ez. Innen származik hát a Kukkónia név. (Marczell Béla nyomán közli: Timafíy 1992, 117-118) A Csallóköz különböző nyelvű elnevezéseinek kutatástörténetét Püspöki Nagy Péter foglalta össze. A térség (latin, magyar, német és szlovák) nevének magyarázatára negyvenkét megoldási kísérletet sikerült összegyűjtenie (Püspöki Nagy 1989). Bennünket most elsősorban nem a sziget (földrajz)tudósok által alkotott latin megnevezései érdekelnek, hanem a népnyelvben is élő (vagy élt) magyar, német és szlovák kifejezések. Ma valószínűnek látszik a Csallóköz magyar nevének az a magyarázata, miszerint egy, korábban a Kis-Dunát jelölő, illetve annak nagyjából mai nyomvonalát követő Csalló/Csarló folyóról kapta a sziget a nevét. A német Große Schüttinsel kifejezés lényegében nagy hordalékszigetet jelent, ami valóban a sziget geológiai kialakulását takarja (Kiss 1988, I: 303). A terület mai hivatalos szlovák elnevezése (Žitný ostrov) egészen új keletű (1919), és nem az itt űzött gabonatermesztésre utal (vö. žito: rozs, búza: Kačala-Pisárčiková 1987, 585), hanem nyelvtörténetileg lényegében a német nyelvű megnevezés fordítása (Kiss 1988, I: 303; Püspöki Nagy 1989, 193-202). Anton Bemolák szótárának tanúsága szerint azonban korábban a szlovákban is a Čalokez kifejezés volt használatban (Bemolák 1825, 164-165). A Csallóköz további földrajzi-közigazgatási gyökerű alegységekre is tagolható, mégpedig az Alsó-Csallóközre vagy Altájra (az egykori Komárom megye csallóközi része) és a Felső- Csallóközre vagy Főtájra (az egykori Pozsony megye csallóközi része). Részét képezi a Csilizköz is, amely valamikor Győr megye Dunától északra átnyúló kiszögellését, a Duna és a Csiliz folyó által behatárolt területet jelentette, és hét település található benne (Balóny, Csiliznyárad, Csilizpatas, Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Szap). Gyakorlatilag elfeledett csallóközi tájnév a Vágköz. 13. századi okleveleink (1239, 1243, 1267, 1270, 1274) viszont élő tájnévként emlegetik: „A felsorolt oklevelek - amelyek sorát még ki is bővíthetnénk - időben és térben kiválóan tájékoztatnak a Vágköz hollétéről. A XIII. században tehát a mai Csallóköz területének Csicsó és Apácaszakállas vonalától keletre fekvő, 1923-ig Komárom megyéhez tartozó része volt a Vágköz” (Püspöki Nagy 1985 82). Egy 1552-ben Wolfgang Lazius által szerkesztett, majd Michael Zimmermann által 1556-ben Bécsben kiadott térkép (Regni Hungáriáé descriptio vera) viszont Gútától északra, északnyugatra, Nagyfödémestől keletre jelöli (közli: Püspöki Nagy 1989, 39). Egészen új, értelmiségi körökben fogant, de szélesebb körben gyökeret nem vert a Kis-Csallóköz új szempontú értelmezése (vö. Tuba 2000, 1), amely a bősi vízduzzasztó megépítésével és a Duna fő ágának új mederbe terelése révén a folyó jobb partjára került szlovákiai helységeket (Doborgaz, Nagybodak, Vajka) jelöli. Megjegyzendő, hogy nem egészen szerencsés ez a névadás, mivel - mint ahogy arról már volt szó - a Szigetközre szintén mondták és mondják ritkán, hogy Kis-Csallóköz (vö. Kósa-Filep 1978, 179).
