Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 113 A Felső-Csallóköz Marsigli 1726-ban készített térképén (Deák 2004) település (vagy határaik egy része) több alkalommal is átkerült a csallóközi oldalról a mátyusföldire (pl. Jóka), illetve vissza. Gúta hatalmas kiterjedésű határának nagyobbik része pedig eleve a mátyusföldi oldalra esett, maga a település a 16. század végéig szintén a Csallóközön kívül terült el (Juhász A. 1996, 67). Másrészt - ahogy azt Timaffy László pontosan adatolva leírta - négy felső-csallóközi település (Vajka, Keszölcés, Doborgaz és Tejfalu) állattartással összefüggő tartozéktelepülései (Cikolasziget, Sérfenyősziget, Doborgazsziget és Tejfalusziget) a Duna túlsó, szigetközi oldalán voltak, és a 20. századra fokozatosan önállósultak (Kocsis 1991a; Timaffy 1975, 213-232). A nagybodaki határ 1890-ben a Duna déli oldalára is átnyúlt. A kolozsnémaiak kapcsolatai alapvetően szintén a Duna jobb partjához kötődtek. A 19. században még Győrbe jártak rendszeresen piacra, de házassági kapcsolatok révén is kötődtek a Duna-túlparti Gönyühöz és Vénekhez. Mivel a megyeszékhely Komárom volt, azt vallották, hogy „Komáromba jártunk pereskedni, Győrbe venni meg eladni” (Morvay 1984, 284). A legnagyobb európai folyami sziget magyar megnevezése manapság egyértelműen Csallóköz, ám korábbi adataink arról is szólnak, hogy a szigetet Aranykertnek (Holéczy 1837; Ipolyi 1854, 63-65, 327-328; Ipolyi 1858,6; Ipolyi 1993,27,), Komáromi szigetnek (Baranyay 1911a, 129) és Kukkóniának is nevezték (Földes 1932, 13-18). A Duna legnagyobb szigete, a Szigetköz édestestvére: Csallóköz. Nevét a tudomány a Kisduna egyik ágáról, a Csalló-ról származtatja, mert az Öreg-Dunával fogta közre a törmelékkúp északi darabját. Népe azonban szép történeti mondákkal magyarázza eredetét.- Amikor a tatárok jártak itt, minden közbe, zegbe, zugba bemerészkedtek rabolni, fosztogatni. Akit megfogtak, megölték, vagy rabszolgának hurcolták el. A nép a nádasokba, mocsarakba menekült előlük. A somorjaik becsalták a tatárokat a szigetek közé, itt aztán jól elagyabugyálták őket. Innen a Csallóköz név. Komárom környékén viszont úgy tudják, hogy a törökök üldözték a magyarokat. Csupa lapályos, mocsaras, csincsáros volt minden, a laposok teli voltak vízzel. A menekülő magyarok megfordították a lovaik lábán a patkót, így a nyomok a lápba vezettek. A törökök látták a patkók nyomát.
