László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
A magyar iskolahálózat szétrombolására tett kísérlet a Mečiar-kormányzat idején 33 További hivatkozási alapként használták azt a tényt, miszerint kevés magyar iskolát végzett fiatalt vesznek fel a közép- és főiskolákra, egyetemekre. Az oktatási minisztérium illetékes főosztálya szerint ezek a tanulók - főleg tanulmányaik kezdeti szakaszában - komoly gondokkal küszködnek a szlovák nyelv hiányos ismerete miatt. Természetesen ez az állítás is csak részigazságot tartalmaz. A valóságban annak a ténynek, hogy kevesebb magyar fiatal végezte el a közép-, illetve főiskolát, egyetemet, több oka volt:- a magyar anyanyelvű iskolaköteles gyermekek, illetve a magyar tannyelvű alapiskolák számához viszonyítva aránytalanul kevés volt a magyar középiskola, főleg a szakközépiskola és szakmunkásképző iskola;- a magyar iskolát végzett diákok nagy hányada azért kényszerült szlovák tannyelvű középiskolába, mivel bizonyos szakokat csak szlovák nyelven oktattak;- a magyar anyanyelvű diákok már a felvételi vizsga során hátrányba kerültek szlovák diáktársaikkal szemben, mivel nem azon a nyelven tették le a felvételi vizsgát, amelyen a tantárgyakat tanulták;- hasonló helyzetbe kerültek a magyar középiskolai érettségivel rendelkező diákok a szlovák főiskolai (egyetemi) felvételi vizsgákon;- a fenti okokat egészíti ki az a tény is, hogy a magyar lakosság többsége kis településeken, falvakban él, ahol általában más volt az igény a továbbtanulást illetően, mint a nagyvárosokban. Említésre méltó még néhány további állítás is, mint pl.:- bár elismerik, hogy a magyar és a szlovák nyelv nyelvtana, szó- és mondatszerkezete eltérő, ugyanakkor elvárnák, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelvet mintegy második anyanyelvként oktassák;- nehezményezik, hogy a taglalt területeken a gyermekek többsége (mintegy 59%) csak a szlovák nyelv és irodalom órákon beszél szlovákul;- a magyar pedagógusok életkora viszonylag magas, ezért nem tudnak új, modem nyelvoktatási módszereket elsajátítani stb. Mindezek az „érvek” arra szolgáltak, hogy bizonyítsák, az általuk javasolt koncepció lehet az ésszerű megoldás a magyar iskolákban a szlovák nyelv elsajátítására. Figyelmen kívül hagyták a hazai jogszabályokat és nemzetközi szerződéseket, melyek védik a gyermekek és szülők jogait. A szülők már döntöttek az oktatás nyelvéről, amikor magyar vagy szlovák iskolába íratták gyermeküket. A kétnyelvű oktatás felkínálása, s főleg erőszakolt bevezetése ezek szellemével ellentétes, mivel befolyásolja (igyekszik megváltoztatni) a szülő döntését, amit a nemzetközi érvényű dokumentumok és a Szlovák Köztársaság Alkotmánya is tilt, mivel ez előidézheti a nemzeti kisebbségek asszimilációját (12.cikk. 3. pont: „Mindenkinek jogában áll szabadon határozni saját nemzetiségéről. Tilos ennek a döntésnek bármiféle befolyásolása és az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden módozata.”) (Dolník Erzsébet 1993). 6.4.2. Kétnyelvű nevelés az óvodában A tervezet első foka az óvodában valósult volna meg. A javaslat ellentétes minden lélektani, pedagógiai és erkölcsi alapelvvel, valamint a gyermekek jogait biztosító nemzetközi dokumentumokkal. A magyar óvodákban olyan osztályokat kívántak létrehozni, melyekben két - az óvoda törzsállományába tartozó - a gyermekek anyanyelvét beszélő óvónő és egy szlovák óvónő dolgozna. A szlovák nevelést az óvónők az egyes foglalkozásokon, az alkotójáték során, a torna, a tisztálkodás, étkezés, szabadban való játék stb. keretében valósítanák meg, amiből következik, hogy a gyennekek csak nagyon korlátozott mértékben használnák anyanyelvűket. Ez természetesen súlyos károkat okozna a gyermek szellemi fejlődésében, nem biztosítaná az anya
