László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
32 Dolník Erzsébet kozva igyekezett objektívnek mutatkozni. Kidolgozói természetesen elhallgatták, hogy a kétnyelvű ún. alternatív oktatás bevezetését a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken mindennemű szakmai megalapozottság nélkül, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésével összhangban a Mečiar-kormány programnyilatkozata is támogatta. A koncepció megfogalmazói arra alapozták tervezetüket, hogy Szlovákiában az ún. nemzetiségi nyelven oktató iskoláknak három típusa létezett: 1) Nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák, melyekben minden tantárgyat a nemzeti kisebbség nyelvén, a szlovák nyelvet mint kommunikatív célnyelvet az idegen nyelvek módszertana alapján oktatják. Ebbe a kategóriába a magyar tannyelvű iskolák tartoztak. 2) Nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák, melyekben bizonyos tantárgyakat a nemzeti kisebbség nyelvén tanítanak: — az alapiskolák alsó tagozatán a zenei és képzőművészeti nevelést, valamint a környezetismeretet és honismeretet; kétnyelvűén (szlovákul és anyanyelven is) a természettant és a munkára való nevelést; — az alapiskolák felső tagozatán anyanyelven oktatják a zenei és képzőművészeti nevelést, kétnyelvűén a történelmet, földrajzot, az etikai és polgári nevelést; a többi tantárgyat (az anyanyelv és irodalom tantárgy kivételével) szlovák nyelven oktatják (ukrán és német tannyelvű iskolák). 3) A nemzeti kisebbség nyelvét oktató iskolákban az anyanyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat szlovák nyelven tanítanak (ukrán nyelvet és német nyelvet oktató iskolák). A szerzők a tanfelügyelet felméréseire és ellenőrzéseire hivatkozva megállapították, hogy a kisebbségi nyelven oktató iskolák tanulói a szlovák iskolák tanulóival tartalmilag és mennyiségileg egyenértékű tudásanyagot kapnak, mivel azonos tanterveket, tankönyveket stb. használnak. Bizonyos kivételt képeznek az ún. specifikus tantárgyak, mint az anyanyelv és irodalom, környezetismeret, zenei és képzőművészeti nevelés, történelem, földrajz. Ezek keretében a gyermekek további ismeretanyagot kapnak nemzeti, regionális történelemből, kultúrából, népművészetből. Azt már elhallgatták, hogy ezekben az iskolákban csak a szlovák tankönyvek (esetenként rossz színvonalú) fordításait használhatták. A nemzeti történelmünket tartalmazó magyarországi tankönyvek használatát az oktatási tárca ellenezte, bár a törvény nem tiltotta. A tanfelügyelők szigorú ellenőrzéseket tartottak az iskolai könyvtárakban és a Magyarországról behozott tankönyvek használatát még tanári segédkönyvként sem engedélyezték. A tilalom főleg a történelem- és földraj zköny vekre, térképekre vonatkozott, mivel az oktatási tárca szerint ezek elferdítik a szlovák történelmet. 6.4. A kétnyelvű oktatás bevezetése elfogadhatatlan a szlovákiai magyar iskolákban 6.4.1. Ellenérvek A koncepció az indoklásában több demagóg állítást tartalmaz. A legismertebb és legtöbbet hangoztatott „érv” az volt, hogy azok a fiatalok, akik a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolába jártak (magyar iskolába), nem tudnak érvényesülni Szlovákia egész területén, mivel alacsony szinten bírják az államnyelvet. Ezt az állítást maga a mindennapi gyakorlat cáfolta - cáfolja:- erről soha nem készült korrekt, megbízható felmérés; — a magyar iskolát végzett fiatalok csak ritkán keresnek állást szülőföldjüktől távol, teljesen szlovák környezetben; — a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kezdeti (átmeneti) nyelvi nehézségek leküzdése után ezek a fiatalok problémamentesen beilleszkednek környezetükbe és érvényesülnek munkahelyükön; — mivel ekkor Szlovákiában a főiskolai, egyetemi oktatás csak szlovák nyelven folyt, a diplomával rendelkező fiataloknak már nem lehettek nyelvi problémáik.
