László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
22 Csicsay Alajos-Dolník Erzsébet evangélikus) volt. Az olyan városok közül, amelyekben túlnyomó többségben magyarok éltek, nem alapíthattak magyar polgári iskolát, például Dunaszerdahelyen, Galántán, Vágselyén, Ogyallán, Párkányban, Szepsiben és Királyhelmecen, ezért körzetükben sok magyar fiatal kénytelen volt szlovák polgári iskolában tanulni. 1.8. A tanítók fizetése és az iskolatanácsok létrehozása 1926-ban hozott 104/1926. sz. törvény Ján Krčmár miniszterségének idején (1926. március 18-tól 1926. október 12-ig) rendelkezett a tanítók fizetéséről, amelyet azonban csak 1927. november 4-én léptetett érvénybe Milan Hodža (1926. október 12-től 1929. február 20-áig) miniszter. 1928-ban a 162/1928. sz. kormányrendelet a tanítók minősítését szabályozta. Hodža miniszter nevéhez fűződik az első tervezet az iskolaigazgatás „egyesítésére”, a különböző szintű iskolatanácsok létrehozására. A tervezetet Ivan Dérer (1929. december 7-től 1934-ig) miniszter dolgozta ki javaslattá. A törvényjavaslat elfogadásához a szlovákiai magyar értelmiség nagy reményeket fűzött, mégpedig azért, mert az országos iskolatanácsok nemzeti alapon való szervezése az első lépés lett volna a kulturális autonómia megvalósítására, amiről tudjuk, hogy végül nem történt meg. 1.9. Magyar iskolák a Tiso-féle Szlovákiában A Csehszlovák Köztársaság sorsa 1938. szeptember 29-én megpecsételődött. A cseh politikai vezetés 1938. október 8-án jóváhagyta, hogy Jozef Tiso vezetésével autonóm Szlovák Köztársaság alakuljon. Az 1939. március 14-én létrejött szlovák állam területén 67 ezer magyar nemzetiségű lakos maradt. A Nyitra környéki magyar nyelvszigetet kivéve, többségük szórványban élt. Gyermekeik számára 34 magyar elemi iskolát hagytak meg. Az első tanügyi reformot még az autonóm szlovák kormányban dolgozták ki és vezették be a szlovák országrészben, 1938. október 6-a és 1939. március 14-e között. A 30/1940. sz. törvényt viszont csak 1940. november 26-án fogadta el a szlovák nemzetgyűlés. Ez a törvény szavatolta, hogy a nemzeti kisebbségek számára 30 tanköteles gyerek jelentkezése esetén nyitható anyanyelvű iskola, de kivételesen már 15 tanuló számára is megengedhető. 1.10. A kassai kormányprogram következményei Az 1945. április 5-én - tehát még a második világháború befejezése előtt - kihirdetett kassai konnányprogram az egész német és magyar kisebbséget háborús bűnössé nyilvánította, ennek következtében megfosztották őket állampolgárságuktól és megszüntették összes iskolájukat. A kassai konnányprogram XV. fejezete kivétel nélkül elrendeli minden magyar iskola bezárását: „A cseh és szlovák városokban bezárunk minden német és magyar iskolát...”. (Ez több mint 800 magyar iskolát és kb. 95 000 magyar gyenneket érintett.) A teljes jogfosztottság ideje 1948. február 25-éig, vagyis majdnem három évig tartott. A Csehszlovák Köztársaság Alkotmányozó Nemzetgyűlése 1948. április 21-én fogadta el az egységes iskolarendszerre vonatkozó alaptörvényt, amely kimondta minden iskolatípus államosítását, a nevelés célját pedig úgy határozta meg, hogy az „család-, nemzet-, szlávság- és emberiségközpontú legyen.” E törvény rendelkezése értelmében a gyerekek állami nevelése 3 éves kortól az óvodában kezdődött meg. A 6-11 éves korú gyerekek számára létrehozták az ötosztályos nemzeti iskolát, a 11-15 éves korúaknak a négyosztályos középiskolát (kezdetben polgári iskola néven emlegették), a 15 évnél idősebbek számára pedig ún. harmadfokú iskolákat alakítottak: a három éves alap-szakközépiskolát, a kettő-három éves szakközépiskolákat, a négy éves felnőtt szakközépiskolákat és a négy éves gimnáziumot. 2. A MAGYAR ISKOLÁK ÚJRASZERVEZÉSE 1948 UTÁN 2.1. A magyar alap- és középiskolák létrehozása
