László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
Az oktatásügyre vonatkozó törvények 1989 után 23 A nemzetiségek, esetünkben a magyarok helyzetének rendezéséről Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Elnöksége határozott 1948. július 8-án. Az akkor jóváhagyott rendelkezések értelmében a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok gyerekei számára bármilyen szintű iskolában párhuzamos iskolákat lehetett nyitni. A határozat értelmében 1948 novemberében Dél-Szlovákia néhány magyarok által lakott településén a szlovák tanítási nyelvű iskolában kísérletképpen engedélyezték a magyar osztályok megnyitását. Az 1948-49- es tanév folyamán több mint ötezer gyereket írattak át szüleik e magyar osztályokba. Az 1949-50-es tanév elejére már több mint harmincezer iskolaköteles gyerek szülei tartottak igényt az anyanyelvű oktatásra, ezért a Megbízottak Testületé kénytelen volt engedélyezni az önálló magyar iskolák megnyitását. 2.2. Magyar pedagógushiány Felmerült azonban egy szinte megoldhatatlannak tűnő gond. Nem voltak tanítók, akik anyanyelvükön taníthatták volna a gyerekeket. A férfiak közül sokan odavesztek a háborúban és a hadifogságban, mások családostul áttelepültek Magyarországra, a megmaradtak közül 683-an kérték nemzetiségük megváltoztatását, azaz reszlovakizáltak. Igaz, csak 217 személynek fogadták el a kérelmét, ám ők ezután már nem vehettek részt a magyar iskolák megnyitásában. Később azonban közülük is többen ismét magyar tanítók, tanárok lehettek. A szomorú tény azonban az, hogy 1950 szeptemberében alig több mint száz szakképesített pedagógus bábáskodhatott a szlovákiai magyar oktatási intézmények újraszervezésénél. A két világháború közti megpróbáltatások, a második világháború befejezése után elszenvedett üldöztetés és természetesen más objektív és szubjektív okok következtében folyamatosan csökkent a magyarság lélekszáma, s drámai csökkenés tapasztalható a magyar iskolát látogató gyermekek számában. Míg 1921-ben kb. 100 000 magyartanköteles gyermekről tudunk, 2001-ben az a szám már csak 42 000-re volt tehető. 3. AZ OKTATÁSÜGYRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK 1989 UTÁN Az oktatásügyi intézmények helyzete - s ezen belül a nemzeti kisebbségi nyelveken oktató intézményeké is - híven tükrözi azokat a társadalmi-politikai változásokat, melyek meghatározzák az ország, illetve egy-egy régió létét. Minden újabb parlamenti vagy regionális választás magában foglalja az előrelépés lehetőségét, de a visszarendeződés veszélyét is. Sajnos ezt tapasztalhattuk Szlovákiában is az 1989-es rendszerváltást követő évektől mindezidáig. A törvényhozásban hiányzik a folytonosság, a világos stratégia, az egymást követő konnányok esetenként olyan lépéseket eszközöltek a törvényalkotók közreműködésével, melyek az olyan bonyolult, érzékeny ágazatban, mint az oktatásügy, szinte lehetetlenné tették a valódi reformok megvalósítását. 3.1. A rendszerváltás éve Az 1989/90-es tanév rendkívül összetett volt a pedagógusok és az iskolavezetők szempontjából. A tanévnyitó után az iskolákban a szocialista oktatási rendszer megkövült szokása szerint kezdődött a munka, s bár a „bársonyos forradalomnak” nevezett események megváltoztatták a politikai helyzetet, érvényben volt minden törvény, rendelet, melyet a kommunista rendszer alkotott. Mindenki a körülményeknek és saját logikájának megfelelően értelmezte ezeket, és valamiféle kivárási taktikát alkalmazott. A szlovákiai oktatásügyet meghatározó törvények a következő években is érvényesek maradtak, csak formai változásokat hoztak bennük (pl. törölték a szocializmusra, kommunizmusra utaló kifejezéseket). Az 1990/91-es tanévben az iskolákat továbbra is a járási nemzeti bizottságok és a kerületi nemzeti bizottságok oktatásügyi szakosztályai irányították, de ténykedésüket csak a legszükségesebb minimumra szorították vissza. Jellemző, hogy a tanfelügyelők ugyan státuszban maradtak, de nem járhattak ki az iskolákba. Ebben az időszakban elsősorban azok a személyek távoztak önként vagy az újonnan alakult politikai és társadalmi szerve-
