László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A. Szabó László - Csicsay Alajos: A Katedra Társaság
A Katedra Társaság 221 Stredl Terézia: Gyermekkori neurózis Korreferátum: Horváth Géza Csicsay Alajos: A gyermek kiszolgáltatottsága, mint az egyik gátló tényező Korreferátum: Iványi Éva Deák László: Az osztályozás relativizmusa és a tanfelügyelet Korreferátum: Horváth Géza Csicsay Károly: A magyar nyelv és irodalom tanításának helyzete és színvonala középiskoláinkban Korreferátum: Nagy Adorján Szabómihály Gizella: A kétnyelvű iskolai iratok magyar szövegével és a szlovákiai magyar oktatás terminológiájával kapcsolatos problémákról Korreferátum: Zirig Árpád L. Erdélyi Margit: A pedagógus személyisége Korreferátumok: Stredl Terézia, Belucz Szilvia Stredl Terézia: Sikanéria - a gyermekkori zaklatásról Korreferátumok: Bartalos Aranka, Németh Margit, Forró Szilvia Stredl Terézia: Nyitott iskola Gyógypedagógia a nemzetiségi oktatásban Korreferátumok: Forró Zsuzsa, Szenczi Edit Kovács Zsuzsanna: A zenei nevelés és a tehetséggondozás Korreferátum: Horváth Géza Vajda Barnabás: Katedra 1994-2003 (A tíz éves folyóirat elemzése, amelynek csak rövid összefoglalása került bele a kötetbe.) A Katedra Társaság kezdetben havonta ülésezett, később kéthavonta, majd negyedévenként. Első évben az iskolarendszer átszervezése, a pedagógiai programok megfogalmazására való ösztönzés, valamint a szakmai önszerveződés körül folyt a vita, s a Társaság ezek megvalósítására bíztatta az iskolákat, illetve a tantestületeket. Konkrétabban arra, hogy a szakmán belül végre megvalósuljon az annyira óhajtott demokrácia, nyitottabbá váljon az iskola, őszintébbé szelídüljenek az emberi kapcsolatok, miáltal az iskola a mindenkori politikai elit hatalomgyakorlásának egyik eszközéből természetes módon szolgáltató intézménynyé alakul át. Sajnos a megvitatott témák és a velük kapcsolatos állásfoglalások közzétételének ellenére a Társaság ez irányú törekvéséből vajmi kevés valósult meg. Mindenekelőtt azért, mert a minisztérium képtelen volt egy korszerű oktatásügyi program kidolgozására, illetve ami nagy keservesen összeállt, annak elfogadása nem történt meg a törvényhozásban, s egy központi program hiányában a tantestületek mozdulni sem mertek. Ugyanakkor a hatalmon levő pártok az iskolákat kiszolgáltatták az őket közvetlenül irányító hivataloknak, s végül a polgármestereknek. Az ágazati szakszervezet, akárcsak a rendszerváltás előtt, a politikai-gazdasági hatalom kiszolgálójának szerepét töltötte be. A szakmai érdekvédelmi szervezetek, (amelyek közül legszervezettebb és legnépesebb az SZMPSZ volt), a cél elérése érdekében nem tudtak vagy éppen nem akartak összefogni a szakmai műhelyekkel, esetünkben a Katedra Társasággal. Mire megadatott a lehetőség, hogy az iskolák önállóak legyenek, fenntartóik pedig az önkormányzatok lettek, az igazgatók pozíciója annyira megerősödött, hogy már beszédtémaként sem vetődött fel a beosztott tanítók, tanárok, szülők és diákok, vagyis a lehetséges iskolapolgárok programkészítő munkájának a lehetősége. E nélkül pedig az oktatási intézményeken belüli demokrácia lehetősége igen csekély, legfeljebb az igazgató hozzáállásán múlik. Maradt hát a régi alaphelyzet, mindenki mindenkinek a kiszolgáltatottja volt. A feszült légkör természetes velejárója a bizalmatlanság, az autoriter pedagógusi hangvétel - nemcsak a tanulókkal, diákokkal, hanem a szülőkkel szemben is -, amely rányomja bélyegét nemcsak Szlovákia, hanem Európa, mi több, a világ szinte minden államának intézményes nevelőoktatói gyakorlatára is. Valószínűleg a legtöbb iskolai kudarc, konfliktus és nyers agresszivitás (a tanulók, diákok nyílt szembefordulása tanáraikkal, egymással és a felnőttekkel általában) gyökere ebben keresendő. E probléma megoldásának lehetőségei a Katedra Társaság ülésein egyelőre nem befejezett téma.
