László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

A. Szabó László - Csicsay Alajos: A Katedra Társaság

222 A. Szabó László-Csicsay Alajos A Katedra Társaság tagjai dolgozataikért, korreferátumaikért külön honoráriumot nem kapnak, utazásuk, étkeztetésük és esetleges szállásuk költségeit a Katedra Alapítvány állja, amelyet 1995-ben hoztak létre magánszemé­lyek, s céljukat a következőképpen határozták meg: „Az alapítvány feladatul vállalja a Kated­ra Társaság tevékenységének anyagi támogatá­sát, a Katedra folyóirat költségeinek finanszí­rozását, a Katedra Könyvek és Füzetek kiadá­sával kapcsolatos költségek fedezését és a Ka­tedra Napok anyagi támogatását”. A Katedra Alapítvány és a Katedra Társaság kezdettől fogva legfontosabb rendezvényének a Katedra Napokat tekinti, amelyeket évente legalább egy alkalommal rendez meg. E nyitott szakmai napokon résztvevő pedagógusok alko­tó módon cserélhetnek véleményt a nevelés és oktatás általuk fontosnak tartott bármelyik problémájáról. Természetes, hogy a vitákat jól felkészült előadók (kiváló magyarországi és szlovákiai szakemberek) vezetik be. Hosszú lenne részletesen taglalni, hogy tíz esztendő leforgása alatt mi mindennel foglalko­zott a Katedra Társaság. Sokszínű tevékenysé­géből érdemes kiemelni azt az ünnepi konfe­renciát, amelyet a szlovákiai magyar iskolák megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmá­ból 1999 őszén szerveztek Komáromban. Társ­rendezőként csatlakozott a Társasághoz az SZMPSZ Országos Választmányának Elnöksé­ge is. A meghívott vendégek között ott voltak a még élő iskolaalapító tanítók, tanárok, akiket a Katedra Alapítvány emlékplakettel tüntetett ki. A másik fontos rendezvényre 2000 szep­temberében került sor Dunaszerdahelyen, amelynek célja A XXI. század iskolája című program megvitatása volt. Ahogy a Katedra 2000/2. száma írta: „Három ország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia határ menti régiói­nak oktatásügyi intézményei és szervezetei fogtak össze, kicserélve oktatásügyi ismeretei­ket és tapasztalataikat - mindezzel az európai egyesülés évszázada, a XXI. század igényeinek mentek elébe.” Egy további kiemelt rendezvény volt a 2000. október 6—7-i IX. Katedra Napok, ame­lyen az SZMPSZ Dunaszerdahelyi Területi Vá­lasztmánya a járásnak negyven olyan pedagó­gusát tüntette ki, akik a szlovákiai magyarok­nak három nemzedékét nevelték-oktatták anya­nyelvükön. A kezdetben mintegy húsz tagot számláló Katedra Társaság taglétszáma az ezredforduló­ra fokozatosan negyvennyolcra emelkedett. Részben azért, mert új magyar civil szerveze­tek alakultak, amelyek képviseltetni kívánták magukat a Társaságban, másrészt szükségessé vált, hogy a Társaságban helyet kapjanak az ál­lami oktatási hivatalok és pedagógiai, illetve módszertani intézetek magyar munkatársai is. 1998-ban pedig az egyéni tagság is lehetővé vált olyan pedagógusok számára, akiknek köz­reműködését a Társaság tagjai fontosnak tartot­ták. E mondatokból kitűnik, hogy megalakulá­sakor a Katedra Társaság olyan tagokból tevő­dött össze, akik a kilencvenes évek elején meg­alakult szlovákiai magyar politikai pártokat, ci­vil szervezeteket, egyleteket, mozgalmakat, na­gyobb iskolákat, egyetemi tanszékeket vagy munkacsoportokat képviseltek benne. Mind­egyik egy-egy tagot delegálhatott, kivéve a pe­dagógus szövetséget, amelyet ketten képvisel­tek. A Társaság ülésein való személyes részvé­tel semmi esetre sem vált kötelezővé, már csak azért sem, mert voltak, illetve vannak a Társa­ságnak olyan tagjai, akik Dunaszerdahelytől je­lentős távolságra laknak, tevékenykednek, s munkaköri elfoglaltságuk miatt nem mindig tudnák hosszabb időre szabaddá tenni magukat. Ez a feltétel kezdettől fogva érvényben maradt, s egy szakmai műhely számára megengedett. Egyes tagok távolléte azért sem okoz nagyobb problémát, mert a referátumokat és a korreferá­tumokat az ülések előtt legalább két héttel min­den társasági tag megkapja, s ha nem tud az ülésen részt venni, véleményét írásban is kifejt­heti a témával kapcsolatban. A feldolgozott témák szerzőinek számából világosan kitűnik, hogy ők többen vannak, mint amennyi tagja van a Társaságnak. Nem titok, hogy túlnyomó többségük nem is tagja e szak­mai testületnek, de akit felkértek egy-egy dol­gozat (referátum vagy korreferátum) megírásá­ra, szívesen vállalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom