László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
Visszatekintés 21 törvény különlegessége volt, hogy 1918. november 1-jétől volt érvényes, tehát retroaktív (visszamenőleges) hatállyal bírt. Ez a törvény tette lehetővé több más jogszabály mellett, hogy cseh tanítók nagy számban kerültek a szlovákiai iskolákba. 1.5. Miniszteri rendelet (1920) A miniszter 1920. február 21-én adta ki azt a rendeletet, amellyel arra kötelezte a tanítóságot, hogy részt vegyen a szociális mozgalmakban és munkában. Nem írta elő, de nem is tiltotta a tanítók, tanárok politikai elkötelezettségét, valamelyik pártban való szerepvállalását. Habnnan rendeletéi közül kettőnek volt jelentős szerepe a szlovákiai magyarok életében. Az egyik a népkönyvtárakra vonatkozó rendeleté, a másik pedig a tanítók szigorú aktivizálása a közéletben. Az iskola igazgatója köteles volt naplót vezetni a tantestület tagjainak mindennemű tevékenységéről, s ez által a tanfelügyelő az iskola látogatása alkalmával tájékozódást nyerhetett róla. 1933-ban a szlovákiai magyar tanítók a lakosság között huszonnégyféle népjóléti és népművelő tevékenységet fejtettek ki. Sokan a vöröskeresztben és a tűzoltó szervezetben tevékenykedtek, de még ennél is többen szerveztek műkedvelő előadásokat, dalárdákat és tanfolyamokat. Igaz, a második köztársaságban ilyen rendeletet már újra nem adtak ki, viszont a szokásjog alapján a tanítóktól elvárták, hogy ők legyenek továbbra is a falvak és a kisvárosok mindenesei. 1.6. Kis iskolatörvény (1922) Vavro Šrobár, aki 1921. szeptember 26-tól 1922. október 27-ig volt iskolaügyi miniszter, tisztségének betöltése idején 1922. július 13-án hozták meg azt a 226. számú törvényt, amely Kis iskolatörvény néven vált ismertté. Lényege a következő:- módosította az elemi népiskolák és a polgári iskolák tantervét,- az iskolák és az osztályok szervezését úgy határozta meg, hogy az osztályokban a tanulók maximális száma egyre csökkenjen, 1932—33-tól kezdve az egyosztályos iskolákban ötven, a többiekben hatvan tanulóban szabta meg a határt,- a nemzeti kisebbségek iskoláiban kötelezővé tette a „csehszlovák”, valójában a cseh, illetve a szlovák nyelv tanítását, osztályonként heti három órában,- meghatározta, hogy a koedukált iskolákban a tanítói karban a pedagógusok fele férfi, fele nő legyen. Az igazgató lehetett akár férfi, akár nő, viszont nem számítódott be a fele-fele megosztásba. Az ún. Kis iskolatörvényt 1925. július 18- án, a Tt. 64/1925. sz. konnányrendelettel módosították. Ekkor Ivan Markovié volt a miniszter (1924. október 3-tól 1925. december 9-ig). E rendelet legfontosabb tartalmi elemei közé tartozott, hogy bevezette a 14. életkorig tartó tankötelezettséget, miáltal az elemi iskolát nyolcosztályossá alakították át. Az említett 64. sz. csehszlovák kormányrendelet alapján a polgári iskolákat négyről három osztályossá változtatták, de — megfelelő számú érdeklődő esetén - tanfolyamként hozzá csatolhattak egy negyedik osztályt is. A rendelet 1.§-a a polgári iskolák számára kettős feladatot jelölt meg: gyakorlati életre neveljenek,- magasabb műveltséget nyújtsanak a népiskoláknál. 1.7. Polgári iskolák Minden társadalmi rendszernek van egy ún. domináns iskolatípusa. A két háború közötti időben mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában ez az iskolatípus a polgári iskola volt. A nemzetállamok oktatáspolitikájában rejtett szerepe van a nemzeti kisebbségek asszimilálására való törekvésnek. Az első Csehszlovák Köztársaságban a legszembetűnőbben a felső fokú anyanyelvű oktatási intézmények megvonásában és a polgári iskolák települések, illetve körzetek szerinti elhelyezésében nyilvánult meg. Szlovákiában 19 magyar polgári iskolát engedélyeztek. Ebből 11 állami, 4 községi (városi) és 4 felekezeti (kettő római katolikus, kettő
