László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

Csicsay Alajo: A szlovákiai magyar civil oktatási intézmények a két világháború között

A szlovákiai magyar civil oktatási intézmények a két világháború között

201

megbízást kapott egy országos magyar tanítói énekkar megalakítására.

A tervezett dalárdába szép számmal jelentkeztek tanítók. A további szervezőmunkát egy kiváló szakemberre, a lévai zeneiskola igazgatójára, Henkey (Heckmann) Istvánra bízták, aki az énekkar karnagya lett. Vezetésével hosszú időn át egy nagyszerű magyar tanítói kórus működött Szlovákiában.

1928. november 10-én Beregszászon Czabán Samu és Kormos Gerő kezdeményezésére megalakult a Podkarpatská Rus-i (Kárpátaljai) Általános Magyar Tanítóegyesület (PRÁMTE), amelynek első elnöke dr. Szerényi Ferdinánd, főtitkára pedig Kormos Gerő lett.

Jelentős eredménye volt a magyar tanítóegyesületek küzdelmeinek a prágai belügyminisztérium 1932. évi rendelkezése, miszerint az addigi behozatali tilalom alatt álló magyarországi sajtótermékek behozatalát fokozatosan engedélyezte. Elsőként a Magyar Nyelvőr jutott el a magyar iskolákba.

Az egyesület elnöksége 1932. október 20- án Galántára összehívott értekezletén határozatot hozott egy magyar tanítói könyvesbolt szövetkezeti alapon való létesítésére. A szövetkezet alapszabálya hamar elkészült, megindult a részvények jegyzése, s 1933. április 6-án Galántán megnyílt a Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja. A könyvesbolt tiszta jövedelmét a pozsonyi Magyar Tanítók Házának felépítésére fordították.

Az egyesület vezetőségének 1932-ben sikerült elérnie, hogy a nem állami iskolák tanítói egész évre szóló 33 %-os kedvezményes utazásra jogosító vasúti igazolványt kapjanak.

Az egyesület 1934. július 2-án és 3-án Losoncon tartotta központi választmányi gyűlését, ahol Ocsovay Imre, losonci tanító felvetette, hogy „a csehszlovákiai és a magyar tanítóságnak lépést kell tartani az újabb kori pedagógiai tudomány területén a cseh, a szlovák és a német tanítósággal” (...) és „Haladéktalanul mozgalmat kell indítani:

1. hogy az állam a magyar tanítóság továbbképzéséről gondoskodjék;

2. írassanak ki ösztöndíjat a magyar tanítók részére;

3. hogy a magyarországi pedagógiai szakirodalom behozatala engedélyeztessék;

4. hogy a szlovenszkói magyar társadalom pedagógiai müvek pályázatának siessen a magyar nevelésügy segítségére;

5. hogy a magyar tanítóság nyújtotta önerejéből is kiegészítse az állam és a társadalom nyújtotta lehetőségeket.”

(Boros 222, 47)

Az 1935-ben megtartott negyedik egyetemes nagygyűlés elfogadta Ocsovay Imre javaslatát és a következő határozatot hozta:

1. A tanítók akadémiai kiképzése intézményesen oldható meg.

2. Az egyesület kebelében kulturális bizottság szervezendő.

3. A SZÁMTE a tanítók intézményes továbbképzéséhez a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség és a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség közreműködését kéri fel.

4. A továbbképzés anyagi és erkölcsi támogatására felkérjük az államot és az egyházakat.

5. Az év szeptemberében kezdődő hathatós elkészítés után a továbbképzés 1936 nyarán feltétlenül megkezdődik.

6. Az anyagiak biztosítására a készpénzpénztár mellett kultúralap létesítendő, melynek segélyezésére az egyesület felhívja a tartományt, a járásokat és a falvak vezetőségeit.

(Boros 222, 47-48)

Sikerült elérniük, hogy 1936 nyarán Pozsonyban három továbbképző tanfolyam nyílt, amelyen 200 magyar tanító vett részt „akadémiai színvonalú továbbképzésen”, akik kamagyi, testnevelési, polgári iskolai tanítóképzői vizsgára nyertek felkészítést.

1935 augusztusára felépült a várva várt Tanítók Háza, amelynek gondnokává Kovács Alajost, a SZÁMTE addigi elnökét választották meg.

Sokat küzdöttek a magyar tanítók az önálló magyar felsőfokú tanítóképzésért és egy önálló magyar egyetemért, amelynek létrehozása jó hetven évet váratott magára.

Arra is igényt tartottak, sőt memorandumot írtak érdekében, hogy a minisztérium és a tanfelügyelőségek a magyar iskolákkal magyarul levelezzenek, s a rendeleteiket magyarul is közöljék.