László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Csicsay Alajo: A szlovákiai magyar civil oktatási intézmények a két világháború között
200 Csicsay Alajos .. Szlovenszkón, a tisztán magyar tannyelvű iskolákban vagy párhuzamos osztályokban működő összes tanerők egyesítése, hogy az összes magyar iskolák tanerőiben az összetartozandóság érzete tudatossá váljék. A magyar kultúra megtartása, valláserkölcsi alapon való továbbfejlesztése és a tagok pedagógiai műveltségének emelése. Az egyesület a tanítóság anyagi helyzeténekjavítását minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítja, egyesek vagy az összesség jogos panaszait az illetékes hatóságok előtt képviseli, s az esetleges igazságtalan támadással szemben védelmet nyújt.” (Boros 222, 13-14) Megszervezték a Tanítók Tanácsadója nevű intézményt, amely Uhereczky Géza vezetésével eljárt a tanítók fizetése, nyugdíj-, előléptetési és más ügyes-bajos problémáinak megoldásában. Többek között ilyenek voltak: az elbocsátott tanítók reaktiválása, a kötelező szlovák nyelvtanfolyamok megszervezése a nyári szünidő alatt, a magyarországi oklevelek honosítása, egyes tanítók állampolgárságának megszerzése, a törvényrendeletek magyar nyelvű kiadása, magyar tankönyvírás, a tanítóképzés stb. Volt mivel foglalkoznia a pedagóguslapnak, amelyben a fentieken kívül vitacikkek jelentek meg a vallástanításról, a népiskolai hálózat bővítéséről, az egyhuzamban való tanításról, a gyermekek „idegességéről” és szellemi túlterheléséről. Az akkori magyar pedagógusoknak húsz éven át legnagyobb gondjuk volt az egyházi és községi iskolákban működő tanítók „államosítása”, vagyis az, hogy ők is állami fizetést kapjanak. Az egyesület alapszabályát csak 1922. július 8-án hagyta jóvá Szlovákia teljhatalmú minisztere. Törölte belőle a szlovák tanítóegyesülettel való szorosabb együttműködésre és az egyesületi hatáskör Kárpátaljára történő kiterjesztésre vonatkozó pontokat. Engedélyt szereztek arra, hogy a magyar iskolákban megünnepelhessék Petőfi Sándor, Madách Imre, majd Jókai Mór és később más magyar kiemelkedő személyiségek születésének (halálának) 100. évfordulóját. Az 1922. évi központi gyűlésen határozatot hoztak a Tanítói Segélyalap létrehozására. Az özvegy- és árvaalap gyarapítására adta ki az egyesület az 1923/24-es tanévtől kezdődően évenként a Tanítói és Tanári Zsebnaptárt. A fenti cél elérése érdekében előnyös szerződést kötöttek a Domov Biztosító Társasággal. Abból az Európa szerte elterjedt nevelési célból kiindulva, miszerint „az iskolának nem szabad csupán értelmi ismeretanyagot nyújtania, hanem művelnie kell a gyermek érzelmi és akarati életét is”, mozgósítani „a teremtő képzelet erőit”, a tanulók rajzaiból és kézimunkáiból iskolai kiállításokat rendeztek. A legjobb alkotások eljutottak az 1924. évi országos kiállításra. Lassanként bevett szokássá vált az iskolai kirándulások szervezése és a szomszédos települések iskoláinak kölcsönös meglátogatása, beleértve a szlovák iskolákat is. A SZAMTE országos „tisztikara”, azaz vezetősége, általában évente ülésezett más-más településen. A vezetőség tagjai külön is megmeglátogatták a kollégáikat, de a rendszeres kapcsolatot a Magyar Tanító hasábjain tartották egymással. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a magyar nemzeti irodalom bekerüljön a tankönyvekbe. Az egyesület védnöksége alatt irodalmi füzeteket adtak ki a tanulóifjúság számára. E füzetek borítólapján egy-egy neves magyar író életrajza volt olvasható az illető író arcképe alatt. Az I. osztály füzetének színes borítóján Pósa Lajos, a II. osztályén Tompa Mihály, a III. osztályén Petőfi Sándor, a IV-VIII. osztályén Jókai Mór, az I—VIII. osztályén Arany János arcképe szerepelt. Az egyesület öt évre szóló szerződést kötött a pozsonyi Akadémiai Kiadóval arra vonatkozóan, hogy a füzetek árának 6 % -át a kiadó az egyesület özvegy- és árvaalapjára utalja át. A SZÁMTE első egyetemes nagygyűlésére, pontosabban kongresszusára, 1925. július 2-án került sor Léván. Ekkor fogalmazták meg a küldöttek először, hogy igényt tartanak magyar tanfelügyeletre, de nem csak tankerületi, hanem országos szinten is. Azt is elhatározták, hogy Pozsonyban felépítik a Magyar Tanítók Házát. Ennek érdekében egy bizottságot hoztak létre Czéh István elnökletével. Még az év szeptember 24-én ülésezett a központi választmány Érsekújváron, ahol Dinnyés Károly alelnök
