László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Simon Attila: Az iskolák védelméért folytatott küzdelem 1994 - 1998
Az iskolák védelméért folytatott küzdelem 1994-1998 195 lem összehangolása érdekében közben ún. járási koordinációs tanácsok alakultak, amelyeket az Országos Koordinációs Tanács fogta össze.164 Ez indította útjára az ún. levélakciót is, amely során több mint 56 ezer tiltakozó levél érkezett az oktatási minisztériumba.165 Feltehetően ez a masszív tiltakozás is közrejátszott, hogy Slavkovská minisztériuma ezúttal sem terjesztette a parlament elé az alternatív oktatásról szóló törvénytervezetét, így a kétnyelvű oktatás 1997 szeptemberi bevezetésére sem került sor. Továbbra sem oldódott meg viszont a kétnyelvű bizonyítványok ügye, noha a koordinációs tanácsok szervezésében június elején szinte valamennyi dél-szlovákiai városban tüntettek az egynyelvű bizonyítványok ellen a szülők,166 Csáky Pál az MKDM alelnöke pedig a strassburgi emberjogi bírósághoz is beadványt intézet ez ügyben.167 Mivel a hatalom hajthatatlannak tűnt és a pedagógusok körében érezhető volt az elbizonytalanodás, az Országos Koordinációs Bizottságjúnius 4-én egy ajánlást is megfogalmazott a bizonyítványokkal kapcsolatban. Ebben javasolta, hogy „az 1996/97-es tanév végén a szlovákiai magyar nyelvű iskolák kétnyelvű bizonyítványt adjanak ki. A kizárólag államnyelven kiadásra kerülő bizonyítványokat a szülők tiltakozásuk jeléül küldjék el Szlovákia oktatási miniszterének.”168 Ebben a helyzetben a bizonyítványok ügye a hatalom részéről is presztízskérdéssé vált, s különféle eszközökkel - ellenőrzések, a fizetésük mozgórészének megvonásával, illetve elbocsátással való fenyegetés stb. - próbált nyomást gyakorolni az igazgatókra, hogy azok egynyelvű bizonyítványokat adjanak ki. Slavkovská miniszter asszony pedig a korábbi szokásjogot firtató kérdésre válaszolva kijelentette, hogy „hetvenhat év ide vagy oda, nem érdekes. Kizárólag államnyelven kitöltött bizonyítványokat kaphatnak a magyar nemzetiségű tanulók.”169 A hatalom részéről származó fenyegetések hatására Dél-Szlovákia iskoláinak többségében újból egynyelvű bizonyítványokat vehettek át a diákok - bár ezt sok helyen megtagadták. Csupán a magyar iskolák 35%-ában került sor kétnyelvű bizonyítványok kiadására.170 Ezeknek az iskoláknak a többsége a Dunaszerdahelyi, az Ersekújvári és Komáromi járás területén működött. Az eredmény, amely a kisebbségi pedagógustársadalom megosztottságát bizonyította, felszínre hozta a szlovákiai magyar iskolavezetők személyes helytállásának, valamint a tiltakozásokat irányító szervezetek sokszor egymásnak is ellentmondó nyilatkozatainak kérdését is. Az oktatási tárca azonnal lépett s a renitens pedagógusokat mozgó bérük megvonásával, többeket pedig fegyelmi eljárással, illetve néhány esetben elbocsátással büntettek. Már július 1-jei hatállyal elbocsátották Tóth Sándort, a rozsnyói magyar alapiskola pedagógusát, aki a járásban egyedüliként adott diákjainak kétnyelvű bizonyítványt. A nyár folyamán hasonló sorsra jutott Kovács Zoltán, a szádalmási iskola igazgatója, szeptember 1-jén pedig Szendi Klárát a rozsnyói magyar iskola igazgatóját váltották le. Popély Gyulát, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatóját október 1-jei, Kovács Pétert a szenei magyar iskola igazgatóját pedig október 15-i hatállyal váltották le tisztségéből. Az elbocsátások és bérmegvonások sok családot hoztak nehéz helyzetbe. Az ő megsegítésük céljából jött létre a Szlovákiai Magyar Szülők Szervezete mellett 1998 januárjában az 164 A koordinációs tanácsokban a pedagógusszövétség, a szülők, a magyar pártok képviselői dolgoztak együtt. 165 Új Szó, 1997. június 13. 166 Dunaszcrdahclycn, Somorján és Nagymcgycrcn június 3-án, Párkányban június 5-én. Zsclízcn június 6-án, Királyhclmcccn június 8-án, Rimaszombatban, Ipolyságon és Érsekújvárod pedig június 9-én szerveztek tömegdemonstrációt. 167 Új Szó, 1997. június 12.
