László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

Simon Attila: Az iskolák védelméért folytatott küzdelem 1994 - 1998

192 Simon Attila február 27-én elrendelte, hogy a szakmunkás­­képző iskola magyar osztályaiban március else­jétől szlovák nyelven folytassák a szaktantár­gyak, a gyakorlati ismeretek és a természettu­dományi tantárgyak oktatását. Az igazgató ön­kényes intézkedése kiváltotta nemcsak a szü­lők, de a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének és az egész szlovákiai magyar köz­véleménynek tiltakozását is. Ennek hatására az igazgató a március 8-án a dunaszerdahelyi mű­velődési házban megtartott összülőértekezleten nyilvánosan visszavonta rendeletét.147 A Šimek-féle konfliktus eliilését követően néhány héttel újabb - a hatalom részéről felte­hetően szándékosan kiprovokált - botrány ke­rült a szlovákiai médiák figyelmének közép­pontjába. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által március 31-én Rozsnyón szer­vezett Czabán Samu országos pedagógustalál­kozón megjelent az oktatási minisztérium nem­zetiségileg vegyesen lakott területeket felügye­lő főosztályának vezetője, Lýdia Benčová. Azonnal felszólította a találkozó résztvevőit, hogy szlovák nyelven folytassák tanácskozásu­kat. Miután az SZMPSZ elnöke közölte vele, hogy a tanácskozás nyelve magyar, ám hajlan­dóak számára tolmácsot biztosítani, Benčová sietve elhagyta a tanácskozás helyszínét. Az esetből országos botrány lett, a minisztérium pedig rögtön megtorolta a rajta esett vélt sérel­met: a rozsnyói járási tanügyi hivatal vezetője április 3-án leváltotta tisztségéből a rozsnyói magyar alapiskola igazgatóját, Tóth Sándort, aki a Czabán Samu-napok egyik szervezője volt.148 A rozsnyói magyar szülők között nagy felháborodást váltott ki Tóth Sándor igazgató leváltása, s már április 4-én több száz fős tilta­kozó demonstrációt tartottak a városban. A dunaszerdahelyi és rozsnyói eset, vala­mint az alternatív oktatás bevezetésének fenye­gető réme önvédelmi mozgalmat váltott ki a szlovákiai magyarok között, amelynek élére az SZMPSZ állt. A mozgalom mögé a magyar politikai pártok és a társadalom széles rétegei is felsorakoztak. Az SZMPSZ és a szlovák kor­mány nemzeti szempontból elfogult kultúrpoli­tikája miatt nehéz helyzetbe került Csemadok szervezte meg azt a nagygyűlést, amelyre ápri­lis 22-én került sor Komáromban. A nagygyű­lésen részt vevő több ezres tömeg határozott hangú állásfoglalást fogadott el a szlovákiai magyar oktatásügyben kialakult helyzettel kap­csolatban. Ebben többek között felszólították a kormányzatot, hogy hagyjon fel az alternatív oktatás bevezetésének tervével, helyezze vissza státuszába a politikai okokból elbocsátott ma­gyar pedagógusokat és kultúrmunkásokat, is­merje el a komáromi és a királyhelmeci városi egyetemeken folyó oktatást, a nyitrai Pedagó­giai Főiskolán pedig hozzon létre önálló ma­gyar kart.149 Az oktatási tárca rendkívül idege­sen reagált a komáromi követelésekre, s a pár­beszéd helyett az SZMPSZ-t támadta,150 május 19-én pedig leváltotta az egyetlen magyar tan­ügyi hivatalvezetőt, Hecht Annát.151 Az oktatási minisztérium 1995. június 12- én a szlovákiai magyar közvélemény egyre ha­tározottabb tiltakozása ellenére jóváhagyta a kétnyelvű oktatás koncepciójáról szóló terve­zetet, amely szerint a magyar tannyelvű iskolá­kon a szülök önkéntes döntése alapján bizo­nyos tantárgyakat szlovák nyelven fognak ok­tatni. A minisztérium döntését követő napok­ban az egyes járási tanügyi hivatalok behívták a magyar iskolák igazgatóit. Arra utasították őket, hogy szülői értekezleteket hívjanak össze, 147 Miroslav Šimek ós az igazgatása alatt álló iskola tantestület, valamint a magyar diákok szülei közötti feszültség a ren­delet visszavonást követően sem szűnt meg, s a Mcčiar-kormány bukásáig szinte folyamatosak voltak az ellentétek közöttük. 148 Tóth Sándorral egy időben felmondást kapott Erika Jančovičová, a Járási Módszertani Központ igazgatója, aki a Czabán-napok megrendezésének engedélyét aláírta, két nappal később pedig a rozsnyói Járási Tanügyi Hivatal munkatársát, Árvay Istvánnét is elbocsátották állásából. 149 Új Szó, 1995. április 24. 150 Új Szó, 1995. április 27. 151 Új Szó, 1995. május 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom