Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek 91 zik, sok esetben nem rendelkeznek művészeti képzéssel. A teljességhez hozzá tartozik, hogy létrejöttekor e társaság tagjai között tudhatta Bartuszt, Rónait és Németh Ilonát is, ám azok fokozatosan kimaradtak, kiléptek, mivel a provinciális szemlélet elfogadhatatlan volt számukra. Ennek ellenére az SZMKT létező igénynek tesz eleget, amikor kiállítási lehetőséghez juttatja tagjait, a közönségnek pedig a könnyűszerrel érthető művészetet szolgáltatja. A társaság Nívódíjat is jegyez az eltelt év legjelentősebb művészeti tettéért, a kitüntetettek között ott találjuk többek közt Német Ilona, Duncsák Attila, Balázs István, Szabó Ottó, Lipcsey György, Dolán György, Nagy József nevét. Folyóirat-alapítási kísérlet is szerepel a társaság krónikájában, Kubická Kucsera Klára és Kalita Gábor 1995 novemberében jelentette meg a Kupola próbaszámát, a próbálkozás azonban az anyagiak miatt a következő évben kudarcba fulladt. A korszak másik, az 1998 óta negyedévenként mind a mai napig megjelenő folyóirata a Kopócs Tibor főszerkesztésében készülő, képzőművészeti túlsúlyú Komáromi Atelier, majd Atelier. Szemlélete egy-két írást leszámítva reménytelenül provinciális, s ugyanazt a müvészetértelmezést szolgálja, amelyet a legtöbb helybeli magyar galéria is vall, pl. a komáromi a Nádor utcai Galéria és a hetényi Lilla Galéria. Az SZMKT-tagok között azonban találhatóak néhányan, akik az országos művészeti életben is szót kérnek, így pl. a már említett Gály Katalin és Balázs István, de megemlíthető még az erotikus és érzéki festményeiről, bravúros hidegtű alkotásairól ismert Fodor Katalin is. Mindezek ellenére a magyar közösség számára nem ők a legismertebb és legkedveltebb festő- és grafikusművészek, hanem az egyetemes és akár az összmagyar kontextus szempontjából is problematikus minőséget képviselő Duncsák Attila, Kopócs Tibor, Nagy József, Nagy Zoltán, Szilva József és Szkukálek Lajos a szobrászok közül pedig Gáspár Péter, Lipcsey György, Mag Gyula és Nagy János. Ugyanezt az értékrendet, azaz a jelenlét” elvet követi a Posonium Művészeti Díj kuratóriuma is, amelyik eddig Barta Gyulát, Nagy Józsefet és Nagy Jánost, valamint Kopócs Tibort és in memoriam Janiga Józsefet jutalmazta életművéért. Mindezek ellenére pozitivum is kötődik az SZMKT tevékenységéhez, mégpedig az 1992 óta kétévenként megrendezésre kerülő könyvillusztrátorok kiállítása, amely ezen művészetszemlélet legsikeresebb alkalmazott platformja. Ezek a tárlatok érleltek ki olyan illusztrátor-tehetségeket, mint a több nemzetközi fórumon is helytállt Rácz Noémi (1972). E társaság is fokozatosan felmérte, hogy a szalon típusú tárlatok ideje lejárt, az utóbbi évek legszerencsésebb válogatása a 10 - 1 fiatal képzőművészek losonci kiállítása (2003) volt, amely a közös művészeti nevező jegyében fogta össze a fiatal művésznemzedék kilenc tagját, legújabban pedig a könyvillusztrátorok szekcióját alapították meg (2006), hogy ezek a művészek szervezeti egységként is kommunikálhassanak a külvilággal. Konzervatív miliő, az akadémizmus apologetikája jellemzi a Szepsiben majd Rozsnyón élő és alkotó Szabó Ottó (1965) művészetét, az utóbbi évtizedben elsősorban egyházi megrendeléseknek tesz eleget. E szemlélet érvényesítésére Rácz Noémivel, Lukács Zsolttal közösen létrehozták a ROVÁS-ÚJ ÉRTÉKREND alkotócsoportot (1993). Rendszeres alkotótáboraik, a Rovás Városi Galéria (Szepsi) művészeti programja a hagyományos és konzervatív társadalmi és művészeti értékeket őrző, az ábrázoló és míves képzőművészet platformját vállalták fel. A jelenkori művészet művelői között is találunk szolitereket, pl. Ferdics Gábor kőfaragó-restaurátor-szobrászt, a több éve Magyarországon élő Ferdics Bélát, valamint Balog Istvánt, Kosziba Klaudiát és Matuštík Kyrát. 6. EMLÉKMŰSZOBRÁSZAT - ÚJ HIVATALOS MŰVÉSZET? A jelenkori képzőművészek népszerűségük és általános elfogadottságuk jóvoltából nem csak hogy ismertebbek a nemzetiségi csoport körében, mint az országos és nemzetközi tekintélynek örvendő kortárs kollégáik, hanem az új társadalmi status quo művészet iránti elvárásának is eleget tudnak tenni. A nemzetiségi kultúra hagyományosan irodalom-központú, ezért a
