Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
82 Hushegyi Gábor 3.2. Új kortárs művészeti nemzedék Az 1990-es évek jelentik az installáció a neokoncept, a performansz és az új médiák művészetének évtizedét, Bartusz és Rónai mellé ekkor csatlakozik Németh Ilona, aki 1990. szeptemberi Feljegyzések a labirintusból című kiállításával az új szlovákiai művésznemzedék egyik meghatározó tagjává vált, a további években a zsolnai Vág Menti Galéria és a pozsonyi SCCA égisze alatt megrendezett jelentős csoportos kiállításain rendszeresen sikerrel szerepelt. Az installáció, a posztfeminizmus, majd a magán és a nyilvános szféra konfrontációjának művelője számtalan hazai és külföldi önálló kiállítás révén 1998-ban elnyerte Az év fiatal szlovákiai képzőművésze díjat (SCCA), majd 2001-ben ő képviselte Szlovákiát a Velencei Biennálén, és még ugyanebben az évben Budapesten átvehette a Munkácsy díjat is. Németh Ilona jelen lehetett a berlini Künstlerhaus Bethanien Cross female (2000), a Casino Luxembourg Sous les Ponts... (2001), a luzerni Kunstmuseum Another World - Twelve Bedroom Stories (2002), a 2. Valenciai Biennále Ideális város (2003) és a 2. Bukaresti Biennále (2006) nemzetközi csoportos kiállításokon. Németh és Rónai jelen lehettek a bécsi Museum Modernen Kunst Stiftung Ludwig Aspekten & Positionen (1999) és a stockholmi Moderna Museet After the Wall (1999) nagy nemzetközi visszhangot kiváltott csoportos tárlatain. E két művész, továbbá Bartusz, valamint az 1990-es évek közepén rajtoló Varga Emőke (aki egy évvel Németh Ilona után elnyerte az országos TONAL díjat), közösen részt vettek a szlovák pavilon kurátori projektjén az 1999. évi Velencei Biennálén. 3.2.1. Németh Ilona (1963): Érzékiség - posztfeminizmus - köz-tér Németh Ilona a rendszerváltozás utáni szlovákiai képzőművészet egyik legfontosabb egyénisége. Pályájának pozitív alakulásához hozzájárult az 1990-es Feljegyzések a labirintusból (C. Majerník kiállítóterem, Pozsony) című első önálló kiállítása, amikor először vállalta fel az installáció műfaját, amivel egy új médium eszköztárát kezdte el megismerni és használni, már a kezdet kezdetén a multimedialitás jegyében. Ezt a sorsdöntő egyéni tárlatot további jelentős munkák követték, mint pl. a Vesszőfutás (1994), amellyel Andrási Gábor Vízpróba II. projektjén vett részt (Óbudai Társaskör, Budapest), s ezzel nemcsak megvetette lábát a magyarországi művészeti életben és máig tartó együttműködés vette kezdetét, hanem az interaktivitás felé is megtette az első jelentős lépést. Ezután bemutatott művei már a magyarországi művészetkritika - főképpen András Edit, Tímár Katalin és Tatai Erzsébet révén - megkülönböztetett figyelmének örvendtek. A posztfeminista művészeti stratégiát érvényesítő objektjei, installációi, mint a Többfunkciós nő (az SCCA éves kiállítása, 1996) és a Magánrendelő (Stúdió Galéria, 1997), amelyek a megfelelő időben a megfelelő helyszínen lettek prezentálva, a szlovák és a cseh mellett a magyarországi aktuális művészeti közbeszéd részévé is váltak. Tagadhatatlan, hogy Németh szlovákiai elismertségének - művészi kvalitásai mellett - egyik meghatározó tényezője volt a jelentős magyarországi kiállításokon való részvétel, valamint nevének és alkotásainak besorolása a kortárs magyar művészetet értékelő biennálés tanulmányokba (András Edit, Tatai Erzsébet), valamint Andrási Gábor és Zwickl András révén a 20. századi magyar művészetet tárgyaló monográfiába. A kritikai és elméleti reflexióval párhuzamosan tovább alakult együttműködése a magyarországi kurátorokkal, galériákkal, a Tatai Erzsébet által vezetett Bartók 32 Galériában bemutatta a Nádas installációt (1995), majd a Stúdió Galériában részt vett a Gallery by night projekten (1997). Az évezred végéig további három egyéni budapesti kiállításon nyújtott betekintést Padló-sorozatába, és a Trafó Galéria koncepciójában is megjelent installációjával. Az intenzív kiállítási jelenlét, a teljesítmény rendszeres kritikai fogadtatása (Új Művészet, Balkon, Műértő) is hozzájáadt ahhoz a döntéshez, hogy műveit megvásárolta a Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Budapest. Éppen ennek a jelentős nemzetközi kapcsolatrendszerrel működő intézmény igazgatójának, Néray Ka
