Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek 75 megszívlelendő, hogy „miként írjunk másképpen történelmet és közben ne váljunk rabjává a másságról szóló mitikus sztereotípiáknak, valamint annak az idealizáló alapfelvetésnek, hogy a mással való azonosulás révén megszabadulhatunk a hatalom elnyomói rendszereitől? Illetve másképpen mondva, hogyan lehet másképpen történelmet írni, de az egyik kizárólagos rendszert nem egy másikkal helyettesítve”68, s ez a lényege a fiatal cseh műtörténész egész könyvének. Egyetlen szempontot sem lehet ad absurdum vezetni, mert az redukciókhoz, illetve öncsonkításhoz vezetne. Miért hívom fel erre ilyen erélyesen a figyelmet? Főképpen abból az okból, hogy immár három évtizede kezünk ügyében van egy elméleti muníció a kisebbségi, azaz minor irodalom témakörében. Gilles Deleuze és Félix Guattari Franz Kafka művészetéről szóló könyvben69 fejik ki azt a meggyőződésüket, hogy a Kafka által müveiben alkalmazott prágai német nyelv, mivel elnyomásban létező nyelvről volt szó: 1. deterri:orializált nyelv, 2. minden politikai benne, 3. minden kollektív értékkel bír benne.70 Tehát Prágában más német nyelven lehetetlen volt megszólalni. Ez a brilliáns elemzés egy csodálatra méltó Kafka-olvasattal gazdagította mind a cafkaológiát, mind az irodalomtörténetet, ám nás szerző irodalmi alkotására, más irodalmi életműre vagy más művészeti ágazat alkotására már nem alkalmazható. Ami Kafka életműve ;setén működőképes elemzés, illetve metaizöveg, az a képzőművészetben már a redukció egkegyetlenebb alternatíváját eredményezné. 5. KÉT MŰVÉSZETI STRATÉGIA ÉRVÉVYESÜLÉSE AZ ELMÚLT MÁSFÉL ÉV- riZEDBEN \z. országos és nemzetközi művészeti élet 1989 íovemberével mindenki számára elérhetővé, íyilttá vált, megszűnt a párt által intézményesíett cenzúra. Ebben az új történelmi helyzetben a Csehszlovákiában élő magyar művészek két stratégiát fogalmaztak meg, az első az egyetemes kortárs művészeti élet kontextusát vállalta fel, immár megtorlások és az elhallgatás veszélye nélkül. Ezzel szemben a másik és népesebb művésztábor a művészet küldetését továbbra is szolgálatként értelmezte, a művészeti alkotásokat expanzív küldetéssel ruházta fel. Ez az alkotói magatartás hagyománnyá avanzsálta a realisztikus formanyelvet, a klasszikus művészeti műfajokat és technikákat. Ez implikálta a közönség jelentős részének művészet iránti elvárását, ami a létezett szocializmus éveiben kijelölt művészeti ösvények (irodalom, színjátszás, népművészet, műkedvelő művészeti tevékenysége) és az akadémikus, realisztikus formanyelv prolongálását eredményezte a következő másfél évtizedben. A Szlovákiában alkotó magyar képzőművészeket ennek következtében bipoláris művészetszemlélet osztja meg, élesen elkülönül egymástól az aktuális művészeti kérdésekre reagáló kortárs és a ma történései, a művészet immanens fejlődésével szemben ambivalensjelenkori művészek tábora. 3.1. Az országos és nemzetközi kortárs művészeti közbeszéd részesei A kortárs művészeti közbeszédet egy vagy akár több évtizede felvállaló alkotók, mint Bartusz György és Rónai Péter 1989-et követően a csehszlovákiai képzőművészet meghatározó személyiségeivé váltak. Bartusz még az 1980-as évek elején kötelezte el magát az új szubjektivitás, a posztmodem művészeti paradigma mellett. Rónai már ekkor az intermedialitás platfonnján alkotta a kép-képiség problémáját pertraktáló műveit. A rendszerváltozás hónapjaira pedig általánossá vált a konceptualista tapasztalatra építő installáció műfaja, amely az 1990-es évekre az egyik meghatározó műfajjá nőtte ki magát. Az imént említett két magyar művész jelen volt a .8 U.o. i9 Dcleuzc, Gilles-Guattari, Félix: Kafka. Za menšinovou literatúru. Herrmann & synové, Praha, 2001, 29-51. Francia eredeti: Kafka - pour une littérature mineure. Minuit, Paris, 1975, 29-50, magyarul: Mi a minor irodalom? (részlet) Kalligram, 12, 2004, 1, 71-81. '0 Dcleuzc, Gilles-Guattari, Félix: Mi a minor irodalom? (részlet) Kalligram, 12, 2004, 1, 71-72.
