Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
64 Csanda Gábor vidre (magukba) zárja, az olvasó „történései” helyét rendre kioltják a szerző történései. Vizsgált tárgya (vagy tárgyainak jelentősebb része) a könyv megjelenésének idejére behozhatatlan előnyre tett szert. A hosszú alcímű munkában (A szlovákiai magyar líra újabb nemzedékei 1970—1988 [Folyamatrajzok, pályaképek, portrék, adalékok]) a szerzői szándék - „szélesebb olvasóközönségnek szánt, esszéisztikus könyv” (Zalabai 1995, 317) - túlteljesül; almanachszerüségéből kifolyólag nemcsak líra-, hanem kultúr- és kortörténeti szintéziskísérletként is olvasható. Kétségtelen irodalomtörténeti hasznát (melyet recepciója is alátámaszt) problematikussá teheti az elemzett szövegekhez (vagy egy jelentésükhöz) rendelt szociológiai-közéleti kontextus, valamint a működtetett nyelv és retorikai tér már említett zártsága, önmagára irányultsága. A recepcióhiány a párbeszédképesség esetleges hiányára utalhat Koncsol László Törmelék (1992) és Válogatott kritikai dolgozatok (1995) című könyvei esetében. Bár ez összefügghet a kortárs kritika már említett alulkondicionáltságával, az irodalomtörténet - szintén említett — fáziskésésével (itt utalhatunk arra, hogy A cseh/'szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 [2004] című könyv például nem jegyzi a Koncsol Lászlóról szóló irodalomban Kocur László 2001-es Koncsol-monográfiáját). A korábban cenzurális okokból kihagyott dolgozatokhoz és tanulmányokhoz, noha nyilvánvalóan árnyalják a kritikus sokszínű pályaképét (a másik kötet pedig ennek keresztmetszetét nyújtja), az újramegjelenésük óta eltelt idő távlatából úgy tűnik, ez ideig nem rendelhető hatástényezői jelentőség. Dusza István (posztumusz) kritika- és tanulmánykötete (A papír partján, 2003) aligha szerzőjének halála okán tűnik lezártnak - hiszen a már említett szerzők közül Rákos Péter és Zalabai Zsigmond sem él már. Arról lehet szó, hogy a benne foglaltak (többségük a nyolcvanas évek derekán jelent meg, s csaknem kizárólag a szlovákiai magyar irodalom alkotásaira vonatkozik), de még inkább talán ezek megértési-értelmezői stratégiája ma nem talál potens olvasatra. Feltűnő az 1989 óta megjelent monográfiák (számukhoz képest) csekély mértékű párbeszédbe vonása, problematizálása. A kivételek közt említhető a Grendel Lajosról (Szirák Péter, 1995), a Tőzsér Árpádról (Pécsi Györgyi, 1995), a Talamon Alfonzról (Németh Zoltán, 2001) és a Cselényi Lászlóról (Bohár András: A megírhatatlan költemény, 2005) szóló. Vajda Barnabásé Monoszlóy Dezsőről (2006) annyira friss, hogy e helyt még nem elhelyezhető. „Sikerük” titka korántsem hibátlanságukban rejlik, hanem ellenkezőleg: esetleges tévedéseik és érvelésük helyenkénti esetlegessége is továbbírhatóságukat szavatolhatja. Nyitottságuk, irodalomelméleti-interpretációs horizontjuk tágassága (s nyilván tárgyuk súlya és szerzőjük felkészültsége) olyan jellemzőik, melyek számos új értelmezés lehetőségét tartják fenn. A Tőzsér Árpád szerkesztette-összeállította Kontextus. Madách-mííhely (1985, 1987, 1988 és 1989) kiváló kiadványoknak mint kortárs irodalmi-irodalomtudományi antológiák egyfajta (az irodalomtudományra szűkített) változatának-folytatatásának tekinthetők a Somorjai disputa (1.). Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai (2003) és a Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról (2004) című kötetek. 6.6. Diszciplínák mentén Az Ütemező (1990) című verstani munka, Koncsol László klasszika-filológus poétikaiirodalomtörténészi műhelyének kiváló darabja (2. kiadása: 2002) megnevezett célközönségét eredetileg a diákokban vélte megtalálni (erre utal alcíme is: Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers), ám a kötet megcélzott és valós közönségétől függetlenül minden szemléletes verstanok végigjátszhatatlanul gazdag partitúrája. A Tűnődés a trópusokon (1981) című Zalabai Zsigmond-mű mint úttörő jelentőségű esztétikaelméleti munka 1998-ban harmadik kiadásban is megjelent. Benne szerzője a kortárs szakirodalom alapján értelmezi, elemzi a költői kép szerkezetét és szerepét a lírában,
