Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
58 Csanda Gábor Gusztáv (Filep 1999, 117). De nemcsak a hasznosnak tartható összefoglalók hiányoznak ez idő tájt, alig van jele olyan szándéknak, mely a korábbi irodalom és irodalomértés újraolvasását vagy -szituálását célozná meg, amiként az előző és időközben megfogalmazódó egyoldalúságok és torzulások felülértékelésére sem mutatkozik kompetens igény. Az azóta eltelt időszakban viszont az irodalomkritika akkora lépéselőnyre tett szert, hogy eredményeit - az újraolvasásból származó tapasztalatait is beleértve — az irodalomtörténet regisztrálni sem képes. Másrészt tapasztalható egyfajta igyekezet az ezredfordulóra roppant erőnlétűvé váló irodalomkritika és eredményei láttatására, bemutatására: „Az 1989 utáni időszak első évtizedének közepén felerősödő kritika (és irodalomtudomány) kiemelkedő képviselői: Németh Zoltán (1970), a költő és műfordító Csehy Zoltán (1973), a prózaíró N. Tóth Anikó (1967) és Bárczi Zsófia (1973), öt irodalomtörténész: Benyovszky Krisztián (1975), H. Nagy Péter (1967), Keserű József (1975), Kocur László (1977), Beke Zsolt (1973) és a költő Ardamica Zorán (1970). Az ő érdemük is, hogy az új évezred szlovákiai magyar irodalmának az irodalomtudomány és az irodalomkritika lett a húzóágazata, itthon és külföldön nagyra értékelt műfaja. Többségük szerteágazó munkásságának közös jellemzője tanulmányaik és kritikáik minden eddiginél magasabb szakmai színvonala, irodalomelméleti megalapozottsága és nyitottsága. Úgyszintén döntő többségükre jellemző, hogy tudományos érdeklődésük homlokterében nem elsősorban vagy nem kizárólag a szlovákiai magyar (és úgyszintén nem kizárólag a magyar) irodalom áll.” (Csanda 2006) Filep Tamás Gusztáv észrevételéhez megjegyzendő, hogy azért az irodalom eredményeit regisztráló szakirodalom nem maradt teljesen adós szintézisjellegű munkákkal; csak a legfontosabbakra szorítkozva: megjelent Szőke József bibliográfia-sorozatának további két kötete: A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája (IVH.) és (IV/2.) 1981-1985 (1992), B. Nádor Orsolya bibliográfiája: A csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadás bibliográfiája (1967-1988) (1992), Végh László kétkötetes bibliográfiája: A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918-2000) (2000), valamint a szintén ugyanő összeállította A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar folyóirat-gyűjteményének katalógusa (1918— 2002) (2002), Bereck Annamária: Kalligram. Repertórium 1992-2002 (2003). Mindeközben annak tisztázatlansága, hogy mi is az értékes irodalom (az irodalom művelői, olvasói és támogatói részéről), újabb keletű, de ismerős gondokat is felvet: „Sajnos, a nagyobb kiadói, a kedvezőbb és a cenzúrától immár nem háborgatott publikációs lehetőségek újratermelték a dilettantizmust.” (Grendel 2004, 448) 6.2. „Küszöb” és „határ”, viszonyítási pontok A dolgozat a szlovákiai magyar irodalom 1989 és 2006 közötti jellemzőit kívánja megragadni az irodalomtudomány és -kritika területén, öszszefoglalva az irodalomtudomány és -történet jelenségértékű változásait (vagy éppen folytonosságát) a korábbiakhoz képest. Csak a rangosnak vélt művekre összpontosít, szerkezetéből és jellegéből adódóan nem terjedhet ki arra a számottevő recenzensi-kritikusi műhelymunkára, melynek képviselői jelentősen kiveszik részüket az irodalomtudomány és -kritika mai, korábban soha nem tapasztalt népszerűségében és súlyában (elsősorban Németh Zoltán, H. Nagy Péter, Csehy Zoltán, Keserű József kritikáira és értelmezéseire lehet itt felhívni a figyelmet; a sor hosszan folytatható, ezt egyebek közt e kötet lírát és prózát taglaló részeinek hivatkozásai is igazolhatják). Sajnos, 1989 „automatikusan” még csak a művek recepciójának számszerű fellendülését sem hozta, ellenkezőleg, a kilencvenes évek derekára a szakma „az elméleti és kritikai reflexió elnémulásá”-t (Grendel 1997a, 44) kénytelen konstatálni. Ilyen értelemben - szó szerint - a fordulat pillanatának tekinthető a kritika mint műfaj (de akár az idézett Grendel-reflexió) újbóli megjelenése is. A változásra csak nagyjából egy évtizeddel az 1989-es rendszerváltás után került sor. Né
