Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
Irodalomtudomány és irodalomkritika 57 CSANDA GÁBOR 6. IRODALOMTUDOMÁNY ÉS IRODALOMKRITIKA 6.1 Az irodalom recepciója, a recepció irodalma Magyarországi láttatásának és szerepeltetésének köszönhetően a szlovákiai magyar irodalom már a ’80-as évek elején viszonylag kiváltságos helyzetbe került. A magyarországi recepció a csehszlovákiai hivatalos irányzat mellett, de számos esetben vele szemben is úgy foglalkozott ezzel az irodalommal, mint amelyik az egyetemes magyar irodalom egyenrangú része. „Az egyetemes magyar irodalom aspektusából nézve a magyar irodalom és a nemzetiségi magyar irodalmak az egész-rész viszonyban vannak a virtuális egyetemes magyar irodalommal, egymással pedig rész-rész viszonyban.” (Görömbei 1982, 10) A magyarországi irodalomtudomány már a hetvenes évek derekától a maga lényegesen szabadabb, a csehszlovákiai kultúrpolitikai irányvonaltól és a szlovákiai magyar irodalomtörténet-írás kirekesztő kicsinyességeitől független eszközeivel és szemléletével mérte a szlovákiai magyar irodalmi termést. Alkotóinak-résztvevőinek minden olyan megnyilvánulását, mely az irodalom jegyeit mutatta, sietett be- és felmutatni. Ide sorolható a magyar irodalom jeles képviselőinek kiterjedt recenzensi munkássága, az idősebbekétől a legfiatalabbakéig, mely nemcsak a Csehszlovákiában indexre helyezett vagy éppen csak megtűrt alkotók munkáinak értelmezését vállalta fel, hanem megszólaltatásukkal, magyarországi folyóiratokban és lapokban való szerepeltetésükkel a szlovákiai magyar irodalom értékszempontjainak kitágítását segítette, nemkülönben a szlovákiai magyar anomáliákat is tompította. Például a hazai, szemellenzős befogadással ellentétben reflektált a kánonban éppen hogy csak elviseltek, vagy az akkor pályakezdő írók alkotásaira és megnyilvánulásaira. Az már ennek a program- és küldetésszerűen felvállalt recenzensi igyekezetnek a hátulütője, hogy a művek befogadásában esetenként nem az irodalmi értéküket tekintette elsődleges szempontnak, s poétikai hozadékuk felfejtésével gyakran adós maradt. Mi több, e magyarországi recepció helyzeti előnyéből, de különösen kritikai potenciáljából származtatható előnyei és eredményei a szlovákiai magyar irodalmi produkcióra vonatkozóan még jóval 1989 után sem igazán egyértelműek. Grendel Lajos a magyarországi „beolvasztó” gyakorlatot kárhoztatva megjegyzi: „Ezért nem mentes az egyoldalúságoktól a szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó magyarországi tanulmányok, eszszék, irodalomkritikai írások nagyobbik hányada sem.” (Grendel 1997a, 46 - másodközlés; a szöveg eredeti publikálásának helye és ideje: Forrás, 1995/2.) Sajnálatos tény, hogy a szlovákiai magyar irodalom hazai recepciója a ’90-es évek közepéig-végéig szinte mérhetetlen. Súlyos értéktudatzavar jellemezte ugyanis, olyannyira, hogy ez még a szlovák irodalmi közvélekedés felől is feltűnt: „Kritikus elemzés helyett a leíró irodalmi publicisztika hódít.” (Wlachovský 1995, 156) Ma már akár eltúlzottnak is tűnhet, hogy „az elméleti kutatások megtorpanása és az irodalomkritika szinte teljes elsorvadása” (Grendel 1997a, 43) mekkora hiányérzetet keltett, de hogy ez a hiányérzet fokozhatatlan volt, azt mi sem szemlélteti jobban, mint hogy A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995 (1997) vonatkozó helye még így jellemzi az 1989 utáni kritikát: „sokat veszített intenzitásából”, amit a lexikon második, javított és bővített kiadásában megtold a lehetséges okok felsorakoztatásával, egyebek közt azzal, hogy „Tolvaj Bertalan elhunyt” (Szeberényi 2004, 264). Holott könnyen belátható, hogy a ’89 utáni kritikai csöndért Tolvaj Bertalan (1927-1975) hiánya csak nagyon közvetve és nagyon áttételesen felelős. S bár az ezredfordulóra megizmosodó fiatal kritikusnemzedék sok mindent megnyugtatóan tisztázott a kritika terén is, a mulasztások és hiányok nem tűnnek elhanyagolhatóknak. „Elmaradt az eddig megtett út regisztrálása - szintézisek formájában - mind a régóta várt irodalomtörténet, mind a kisebbségtörténet, mind a tudománytörténet terén” - írja Filep Tamás
