Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
56 Kocúr László kó kötete nyelvi szempontból a közelmúlt szlovákiai magyar (nemcsak gyermek)prózájának egyik legerősebben szerkesztett alkotása, megérdemelten lett nívódijas 2000-ben. A kötet hősei a Dülle és Kandika (2003) című könyvben is visszaköszönnek, dramatizált formában, négy másik, nem az Alacindruskábó\ táplálkozó mesedramatizáció társaságában. Meséket és virágokat tartalmaz alcíme szerint Varga Imre Luca kiskönyve (1995) című kötete. Úgy tűnik fel, a kötet a keretes szerkesztés megoldásával él. A tetejetlen körtefáról szóló mese vezeti be, s a Muki Bika meséje zárja. A nagy körtefán című mese bevezető jellegű lehet, melynek főhőse nincs megnevezve, talán a narrátor az; a Muki Bika meséje pedig szerkezetileg tér el az előzőektől; a reflexív jelleg ezúttal háttérbe szorul, a cselekmény javára. A Luca kiskönyvének írásai nem hagyományos értelemben vett mesék, hanem egy kisgyermek reflexiói a világról, melyet harmadik személyű narrátor mond el. Ebben a szavakat nem ritkán szabad asszociációs módszerrel kezelő világban bármi megtörténhet, az apa például a nyakában hozza haza a szivárványt az uszodából stb. A nyelvi játékoktól sem visszariadó kötet mégsem telitalálat: a nyolc történet szinte cselekmény nélküli reflexió, s ez a gyermek befogadó számára nehézkessé teheti a müvet. 5.3. Zárszó helyett Sok vagy kevés? Jó vagy rossz? Az ilyesfajta, összegzőnek szánt) írások végén általában illik végkövetkeztetésre jutni, ha lehet, minél sarkosabbra. Azonban - mint az a fenti, rövid(ített) elemzések után e sorok írója számára egyre nyilvánvalóbb - a hazai magyar meseirodalomban/gyermekprózában csoportosítani és tipologizálni lehet, tendenciákat felvázolni a művek alacsony száma és heterogeneitása miatt annál nehezebb. Annyi bizonyosan elmondható, a mesekönyvkínálat lépést tart a piaci igényekkel, évente átlagosan 10-12 körüli kötet jelenik meg, ez a szám a hazai viszonyokat tekintetbe véve nem mondható alacsonynak. Tanulmányunk elején jeleztük, a gyermekirodalom kitörőben van a marginális irodalom státusából. Ebben a folyamatban fontos szerepe van az Új Szó havi mellékletének, a Könyvjelzőnek, melynek csaknem minden számában olvashatunk recenziókat gyermekirodalmi művekről, ugyanakkor a hazai irodalmi folyóiratokból és a közszolgálati rádió irodalmi műsorából továbbra is kiszorul a gyermekirodalomról folyó diskurzus. A vizsgált időszakban több figyelemre méltó alkotás látott napvilágot, többet díjaztak is az irodalomrendszer erre jogosult szerveződései, ám ezek közül egy sem volt olyan, amely akár e hazában, akár a magyar nyelvterület többi részén számottevő figyelmet keltett volna. Hogy ez mennyire a művek hibája, és mennyire az irodalmi rendszeré, nem tárgya ennek az értekezésnek.
