Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A szlovákiai magyar próza 41 szakaszára emlékezik, arra az időre, mikor Schön Attila, Pepik Zefstein, Herr Vincenzó, Stofek Tamás és Béla von Goffa rendszeresen találkozgattak barátjuk, a zsidó (s ez a zsidóság hangsúlyozottan van jelen) Sámuel Borkopf reb Marmonstein Matesztől (Ólov hasolom) örökölt kocsmájában. Talamon borkopfi világa a szlovákiai magyar irodalom egy sajátos kísérletét is életre hívta. Béla von Goffa (Hajtman Béla) könyvének {Szivarfüstben, 2003) címzettje Borkopf. Goffa prózájának nyelvi világa is Borkopfot idézi, s a Borkopféval látszólag identikus közegben helyezi el saját szövegverzióját. Goffa/ Hajtman szövege a kiemelt, generációs szuperolvasó pozíciójából induló referenciális olvasat felől nyerhet jelentőséget s járulhat hozzá Borkopf/Talamon szövegének interpretációjához. 3.1.4. Győry Attila Győry Attila az 1989 utáni szlovákiai magyar irodalom köznyelvi értelemben legprovokatívabb szerzője. A punkok világának megjelenítése és prózanyelvének trágársága/obszcenitása hatásosan hívták fel rá a figyelmet. Első kötete az 1992-ben megjelent Vércsapolás (novelláskötet), 1993-ban jelenik meg a Kitörés45 (regény), 1995-ben Az utolsó légy (ugyancsak novelláskötet), majd az Ütközés ( 1997) című regény, amelynek a város a színtere. Ellentétben korábbi prózája hőseivel, akik a külső szemlélő számára deviánsnak tűnhettek, tetteiknek mégis cél felé irányuló belső dinamikája és energiatöltete volt (a Kitörés Sünéje és Zsanija, akik „csak úgy” fogják magukat és beutazzák Nyugat-Európát), az Ütközés - már jól szituált - szereplői „csak úgy”, mert buli van, és kokain - kiesnek az erkélyről. Győry szereplőinek, világának szélsőségeit a csömör elől való menekülés lehetőségeinek keresése felől is olvashatjuk. 2002-ben megjelent, eddig utolsó regénye, a Kerékkutya színtere a mai Pozsony. Szereplői 45 harminc körüli értelmiségiek, akik a marihuána, az alkohol és a szex mértéktelen habzsolásával akarják kitölteni az életeiket uraló ürességet. Simon (lecsúszott dramaturg, aki írónak képzeli magát - érzelmi idióta, pedofil hajlamú szexőrült), Barbara (a színésznő, Simon szeretője), Rehák (fotós, a felszarvazott férj) és Mirko (szerb emigráns, kávéház-tulajdonos) vakon bolyonganak, míg Barbarát meg nem öli Rehák, a tökéletesség megszállottja. A Kerékkutyára (akárcsak a többi Győryszövegre) jellemző a szereplők ösztönéletének részletező bemutatása. A főhős, Simon egy csecsemő infantilitásával rombol, feltartóztathatatlanul, megállíthatatlanul. Cinizmusa a katalizátor, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a környezetét benépesítő - kezdetben papírízü - figurák érző, szenvedő emberekké váljanak. Győry szövegeire általában nem jellemző az egy valamiféle poétikai megkonstruáltságot elváró kényszernek való megfelelés szándéka. Történetmondása, cselekmény vezetése dinamikus, ugyanakkor szövegeinek gyakori jellemzője a reális és irreális közötti határ természetesnek ható, mintegy magától értetődő hiánya (a kábítószer különböző fajtái és az alkohol Győry prózája szereplőinek gyakori kísérője). A Kerékkutyában is így és ezért fémek jól meg a szavakat zabáló mrűdök Simonék történetével, a Központi Léghajó Leszállópálya, a szárnyas emberek, a római harci gálya... 3.1.5. Archleb Levický Dániel A sokkolás a szándéka Archleb Levický Dániel Aua és Atua című regényének is (2002). Tárgyilagos embertelenség és gusztustalan brutalitás jellemzi ezt a kirekesztettség és a kirekesztés manifesztumaként is olvasható prózát, melynek teremtményei véres következetességgel akarják a maguk képére formálni a világot, és közben - a vérengzés mellett - némi premier plános moralizálással is kábítják az olvasót: „Eljött az ideje, hogy végérvényesen lerázzuk 45 A Kitörés az 1989-hcz köthető fordulatról közvetít „érvényes jelentést” kelet és nyugat egymás ellenében történő kijátszásával (Németh 2004, 331): Szubkultúra és európaiság. Uő: A széttartás alakzatai, 331).
