Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

42 Dusík Anikó magunkról a pénzéhes fehér ember uralmát” (61.). Archleb figuráinak új vallása a Termé­szet: a Természet Anyja nevében akarják leállí­tani és elemeire szedni a civilizáció gépezetét. „Az Atua az emberről szóló tradicionális be­szédmód meghaladására tesz kísérletet (...) Szembeszegül azzal az antropológiai axiómá­val, mely az ember feladatát a világ humanizá­lásában látja” (Keserű 2004, 236). Az utóbbi néhány évben a szlovákiai ma­gyar próza megfiatalodását tapasztalhatjuk. A kanonizáció és a generációs fellépés, a poétikai eljárások azonossága/mássága rögzítésének szándéka nélkül a folyamatosan alakuló - fiatal - prózatörténet néhány, a recepció érdeklődésé­re joggal számító alkotója/müve: Gazdag Jó­zsef Kilátás az ezüstfenyőkre című novelláskö­­tete (2004), György Norbert Klára című regé­nye (2004), Bárczi Zsófia A keselyű hava című novelláskötete (2003), N. Tóth Anikó Fényszi­lánkok című regénye (2005). A kánonba való „beolvashatóságuk” lehetősége adott, s most úgy tűnik, a szlovákiai magyar (Szlovákiában magyar) próza/irodalom jövője általuk - is - körvonalazódik. De hogy melyikük hogyan fog élni a most adottnak tűnő lehetőséggel, milyen módon vesz részt a próza jövőjének alakításá­ban, hogy „kísérő” lesz-e, vagy irányt adó - en­nek eldöntése a holnap feladata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom