Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
40 Dusík Anikó újraélesztésével lehetne, ezért mikor reményeiben végleg csalódik, múltat alkot magának, s talán hogy ez a múlt elfogadható legyen, egy reggel Mátyás királyként ébred, mert csak „a lényeg a lényeges” (126.) - bár New Hontban épp ez a lényeg veszett el. A regény a tartalom, az „eszme” megtalálásának reményével való végső leszámolás. New Hont a mindent és mindenkit elnyelő semmi. Lakói nem a sorssal dacolnak, csak a körülményekkel viaskodnak, s hiába próbálnak menekülni New Honiból „az állandósult ideiglenesség” érzése akkor is velük marad: „Schiller Mihály örülni nem tudott neki, de lassan megtanulta elfogadni” (194.). 3.1.2. Farnbauer Gábor „A Létezés Semmi”- írja Farnbauer Gábor 1992-ben megjelent, Az ibolya illata című regényében (165.). A gondolatregénynek is nevezett próza a szlovákiai magyar irodalom legtágabb értelmezési horizontot felkínáló szövege. A hagyományos olvasói beidegződések az „ibolya-regény” olvasásához nem nyújtanak segítséget, hiszen teljesen hiányzik a cselekmény, és nehéz vagy mondjuk lehetetlen közvetíthető stratégiát kialakítani. Fogódzóként Esterházy Termelési-regényének „jegyzetapparátusa” olvasásakor kialakított eljárásaink lehetnek talán segítségünkre. „Olyan Totális Könyvet tartunk a kezünkben, amelyet nem lehet kiolvasni” - írja Benyovszky Krisztián, aki a naplóolvasási szokások felől közelít a szöveghez, azzal érvelve, hogy „az olvasónapló poétikája fontos müfajalakító tényezője a műnek” (Benyovszky 2004, 70). Az olvasást nehezítő tényező a mű - a szépirodalmi alkotásokra ily mértékben nem általában jellemző - „fogalmisága”. A Fantazmák 41 címet viselő tartalomjegyzék több száz fogalmat tüntet fel a hozzájuk rendelt oldalszámokkal: Ábrahámtól az azonosságig, Bacontól a büszkeségig, Cage-től a csodálkozásig , Dalitól Duchamp-ig... Weörestől Woody Allenig, hogy a Z-nél Zénónnal záródjon. Az algoritmusok és a kvantummechanika ugyanolyan természetességgel jelennek meg a szövegben, mint az unalom vagy a varázs: „És a varázs tovatűnik mielőtt, de ez a lét” (47.). A mű poétikai jellegzetességeit vizsgálva a posztmodern és modem szövegalakító mechanizmusok közötti határok esetlegességének kérdései is felmerülnek. „Az ibolya illata elbeszélője kimondottan is az Én, a szubjektum szétírására törekszik azzal, hogy megpróbálja történetéből kiküszöbölni a »valós« szereplőket, s helyettük a gondolatot (a gondolatokat) teszi meg főhősévé” (Beke 2004, 81). 3.1.3. Talamon Alfonz Az 1989 utáni szlovákiai magyar irodalom figyelemreméltó teljesítménye Talamon Alfonz prózája. Az 1988-ban A képzelet szertartásaival indult pálya kiteljesedése az 1992-es Gályák Imbrium tengerén, az 1995-ös Az álomkereskedő utazásai, majd a már posztumusz kötetként megjelent Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából (1998). Talamon művein a mikszáthi anekdota, a kafkai szorongás és a márquezi mágikus realizmus hatása egyaránt érezhető. Összetéveszthetetlen jellegzetessége a barokkot (és/vagy Eötvös Józsefet is) idéző talamoni hosszúmondat vagy könnondat. Az anekdota mítosz irányába történő tágítására a Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából című (befejezetlen) regény utószavában Grendel hívja fel a figyelmet. Ezért némileg meglepő, de mindenképpen végiggondolásra érdemes a Talamonról monográfiát is író Németh Zoltán felvetése, aki épp az utószóban megjelenő „elszólásra” hivatkozva a regénnyel kapcsolatban a referenciális olvasat (generációs referenciáiitás) lehetőségét is felveti. „Grendel a regény utószavában az egyik szereplőről, Pepik Zefsteinről mint parlamenti képviselőről értekezett, míg a regényben Pepik Zefstein mint a Dioseker Oekonomie cukorgyár képviselője jelenik meg. A referenciális olvasat birtokában lévő értelmezők rögtön tudták: bizonyos értelemben Grendel nem tévedett, hanem afféle szuperolvasóként viselkedett (...), többletinformációt adott” (Németh 2004, 71). Sámuel Borkopf Talamon Alfonz magára maradt alteregója, aki élete barátokkal népes
