Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A szlovákiai magyar próza 39 fel a legnagyobb mértékben, hogy az említett (...) regény(ek - D. A. megj.) egy új, realistának, neorealistának vagy minimalistának nevezhető nyelven szólalnak meg. (...) A regionalizmus a Tömegsírban és a Nálunk, New Honiban (és a Mátyás király New Hont ban - D. A. megj.) című regényekben nem sajátos koloritként működik, hanem mint a lét lehetséges alapja, minden tapasztalat kiindulópontja, a történelem lecsapódásának területeként” (Németh uo.). Megjegyzendő, hogy Grendel prózájában a szlovákiai magyar közegnek (és a múltnak) mindig is volt jelentésképző szerepe (Németh uo. és Szirák 97.). A Grendelre jellemző módon szövevényes férfi-nő kapcsolatnak a Tömegsír szövegterében is súlya van. Az elbeszélő pozsonyi értelmiségi, aki végül beleolvad a t.-i társaságba, úgy rendeli alá magát a cinkosság vállalását szelíd erőszakkal kikövetelő vidéki közösségnek, ahogy annak idején Andrea nevű unokatestvérének szolgáltatta ki magát. A regényben fontos szerep jut a játékos metaforák mögé bújtatott szexualitásnak, akárcsak a rítussá magasztosított evésnek és a történelem szerepe relativizálásának (mindegy, ki fekszik a tömegsírban, úgy kell megkonstruálni a róla szóló történetet, hogy az T. számára a legelőnyösebb legyen). T. viszonyítási pontjaként jelenik meg a regényben New Hont, mint a haza és a nagyvilág közötti választóvonal helye. „A vonatok vagy New Hontba mennek, vagy New Hontból jönnek. New Hontot azért nevezzük magunk között New Hontnak, mert bár az is csak falu, ámde T.-hez képest szinte New York. A t.-iek ma is úgy tartják, hogy New Monton túl kezdődik a nagyvilág, ami New Honton innen van, az a haza” (157.). A New Hont-New York párhuzam iróniája, jelentésalakító szerepe a regényt lezáró részben rögzül. Galambosék Marikája New Honton, Ipolyságon, Párkányon, Pozsonyon és Bécsen keresztül New Yorkba készül. „És New Yorkból hová utazik? - Sehová - mondta a Galambosék Marikája. New Yorkból már nem érdemes tovább utazni” (159.). A t.-iek horizontjaként megképzett New Hont Grendel 2001-ben megjelent Nálunk, New Honiban című regényének színtere. Idő: a kommunista rendszer bukása után. A feladat: nagyon kényes - „ki kellene találnom New Hont eszméjét” (16.). (Az Éleslövészet bevillanása az olvasó tudatába nem a véletlen műve!) A szereplők: Kálmán bácsi, a nyugdíjas ügyvéd, a város történetének ismerője, McLaci, az étteremtulajdonos, aki mert szlovák iskolába járt, egy nyelven sem ír rendesen, a hatalmas természetű Iván, aki mint tizenhárom társa, kilenc hónappal az oroszok bevonulása után született, Bárány Pista, a szobrász, Borbála, a pökhöndi özvegyasszony, Iván szerelme és a város eszméjét kereső - s ettől mélabússá váló, majd szanatóriumi kezelésre szoruló — polgármester. A Nálunk, New Honiban szövege megidézi a szlovákiai magyarok történetét, ugyanakkor a hagyományosan történelemalakító jelentőségűnek tartott események az irónia zárójelei között relativizálódnak (1919 és a csehek bevonulása, 1938, 1944, a világháború, a magyarok ki- és az oroszok bevonulása, a magyar nyelv használatának hatósági szabályozása, 1968 és 1989). Átok ül New Honton - mondja Kálmán bácsi temetésén Bárány Pista -, „mert itt sohasem fejeződnek be a történetek, itt mielőtt véget érhetne valami, már kezdődik elölről” (167.). A regényen belül három szerkezeti egység különül el, három elbeszélői pozíció/szerep körvonalazódik (Kálmán bácsi, Bárány Pista, a Fiatal Munkatárs), és három idősík feltételezhető (1944-54 között, a hatvanas évek — 1968- ig, és a kilencvenes évek eleje). Kálmán bácsi halálával a Fiatal Munkatárs számára látszólag lehetőség nyílik a továbblépésre, a várostól való elszakadásra. Ezzel az illúzióval Grendel majd a trilógia záródarabjában számol le. A Mátyás király New Honiban (2005) már a címben is utal a történelem megidézhetőségének és jelentésalakító szerepének viszonylagosságára. A beavatott olvasó talán még emlékezhet rá, hogy Kálmán bácsi (az előző regényben) a városi önkormányzat tagjai között kialakult szoborvitában Mátyás király megörökítését javasolta. De ez a Mátyás nem az a Mátyás. Ez a Mátyás Király elvtárs, az egykori párttitkár, a város valamikori ura. Jövője csak a múlt
