Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A szlovákiai magyar próza 37 mentes identitásmegőrzésével, identitáskeresésével. A szlovákiai magyar próza azonban már korábban, 1989-et megelőzően is új szerephez jut a magyar irodalmi közegben - Grendel prózájának köszönhetően. A magyarországi recepció Grendelt az Esterházy nevével - is - fémjelzett prózafordulat egyik képviselőjeként tartja számon, s ehhez mérten hangsúlyozza jelentőségét is. Vitathatatlanul Grendelnek köszönhető e próza szerepének és helyének újraértékelése. Az ő prózája és e próza magyarországi recepciója együtt eredményezték a szlovákiai magyar prózairodalom holtpontról való kibillenését, a perifériáról a központ felé történő kilendülését. A Grendel-, valamint a 90-es évek elején megjelenő Farnbauer- és Talamon-szövegek mentén zajlik a szlovákiai magyar próza/irodalom addig soha nem tapasztalt differenciálódási folyamata. A Fábry kreálta kisebbségi irodalmi kánon, amely számára a megmaradás - korántsem esztétikai - kritériuma alapvető elvárás volt, nehezen küzdött meg a kisebbségben élő közösség azonosító jegyeit/elemeit feladó, háttérbe szorító vagy relativizáló szövegekkel. A közéleti fórumok addig nem igazán ismert/létező polarizációja eredményeként (is) 1989 után megszűnt a szlovákiai magyar irodalmi közélet egyfórumúsága - a Madách mint A kiadó és az Irodalmi Szemle mint A lap ( 1972 óta az Irodalmi Szemléi a Madách jelentette meg). Új fórumok jönnek létre, amelyeket a szándékos másság kritériumai - is - működtetnek. Az egyik legelső - de nem ezért a legizgalmasabb - a Kalligram mint kiadó és mint irodalmi lap (1991. április, 1992. június). Jelentősége megkerülhetetlen lenne már akkor is, ha a tiszavirág-életű vállalkozások egyike lenne, de a Kalligram - a szlovákiai és mára már a magyar irodalom számára is - a minőség, a nyitottság, az európai szellemiség megkerülhetetlen fóruma, közvetítője. A Kalligram felvállalta a szlovákiai magyar próza hagyományának sablonjai és elváráshorizontjai közé nem szorítható szerzők, müvek megjelentetését, és a magyar irodalom, irodalmi közélet felé történő közvetítését is. A Kalligram prózaírói, élükön természetesen Grendellel, aki ekkorra már értéket jelentő súllyal volt jelen a magyar irodalmi köztudatban is, minőségileg más befogadói közegben értékelődnek/ért ékelődhetnek. A magyarországi recepcióval kapcsolatban Szirák Péter - mégis - a következőket írja: „A kontextusok különbségeinek »zárójelbe tétele« kétségkívül hozzájárult az egyetemes magyar irodalomnak mint szemléleti alapnak a helyreállításához. Ugyanakkor a kánon le- és felépítése körül kialakult versengésben a müvek sajátos kiszolgáltatottságba kerültek. A különböző értelmezői körök vitája gyöngítette a másság érzékelésének képességét. Pedig annak, hogy Grendel műveit egy, a magyarországitól sok tekintetben eltérő elvárásrendszer hívta elő és értékelte (? - D. A. megj.), jó példái a műveiről rendezett pozsonyi kerekasztal-beszélgetések, és ezt jelzi trilógiájának (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) szlovák fogadtatása is” (Szirák 1995, 79) - érzékeltetve, hogy a magyar próza paradigmaváltásához való kapcsolhatóság ellenére a grendeli próza mégis szignifikáns megkülönböztető jegyek hordozója. A határon túli, így a szlovákiai magyar próza magyarországi recepciójában tehát az azonosság és az elkülönülés mozzanata egyaránt szerephez kell hogy jusson egy torzításmentes befogadói magatartás kialakítása érdekében. Ha akarjuk, 1989 (a ’90-es évek irodalmi történéseinek jelölőjeként) mégis funkcionálhat, s a szlovákiai magyar irodalom, próza egy lehetséges újrarendeződésének a kezdetét jelölheti. Bár ami ekkor történt, elsődlegesen politikai jelentőséggel bírt, de ez a változás az irodalom létének feltételeit alapvetően érintette. Az 1989 után alakuló szlovákiai magyar próza ugyanis a másság fogalmával írható körül a legbiztosabban. A megszólalás mássága, a nyelvi regiszterek bővülésének tapasztalata az 1989 utáni próza és a recepció közös élménye. Sokszínűség, többszólamúság, provokáció, az identitáskeresés újraértelmezése, a nyelv szerepének át- és felértékelődése, a működő kánon érvényességének és kritériumainak megkérdőjelezése egyaránt szerephez jut ebben a folyamatban. Évtizedes beidegződések és megszólalási módok kérdőjeleződnek meg, s így nem meglepő, hogy a szlovákiai magyar próza (iro
